2010. december 10., péntek

Java… First impressions

mt.kelud 037 [1600x1200]
   Visszatértünk Jáva túránkról lovinai házunkba, ami meglepetésünkre kissé berohadt. Nincsen erre jobb szó, az esős évszakban még jobban megnövekedett páratartalom miatt sok minden bepenészedett, a falak még  jobban dobálják le magukról a festéket, a szúnyogok és hatalmas pókok pedig sose látott mennyiségben törtek ránk. Alig több mint 2 hétig nem mozgattuk a levegőt, nem pakolásztuk a tárgyakat, és úgy néz ki minden, mint Magyarországon 1-2 év magára hagyást követően.  Ehhez még hozzá jön, hogy épp hindu ünnep van, így Komang, a takarító leány se ér rá. Persze logikusnak tűnne, hogy akkor majd mi kigányolunk, de egy ilyen fárasztó túra után erre vágytunk legkevésbé.
   Hajnali hatkor, vakító napsütésben értünk haza, és Bali szebbnek tűnt mint valaha. Zöldebb, lágyabb, élőbb mint Jáva, igaz most már tudjuk, hogy nem kínál olyan brutális és elképesztő természeti csodákat, mint a valódi Indonéziát jelentő nagyobbik sziget. Jáva szikárabb, szigorúbb föld, ami átérve nem is olyan egyértelmű, mint most visszatérve. 120 millióan lakják, ami több mint a 200 milliós ország lakosságának fele (azt hiszem 220 a teljes lakosság, de erre nem esküdnék meg). Ez nagyon sok ember, tekintve, hogy méretre körülbelül Angliával egyezik meg, amelyet harmad ennyien laknak csupán. Ennek ellenére nem éreztük olyasmi örült túlnépesedést, mint amilyet az Indiai filmekben látni, soha nem keveredtünk komoly tömegbe, csupán az utakon volt éjjel-nappal tetemes forgalom. Ami feltűnik Jáva térképére nézve egyből, hogy nincsenek autópályák, és azt a gyakorlat is megerősítette, hogy jellemzően csupán két sávos országutak vezetnek keresztül a több mint ezer kilométer hosszú (talán van kettő is) majdnem-földrészen. Főleg Kelet-Jáván a képlet egyszerű: a sziget nagyon keskeny, így két út szolgálja a haladást, egy az északi egy a déli parton. Később ahogy szélesedik Jáva már több út kezdi átszőni. Mi Közép-Jáváig jutottunk el, így az onnan következőkről csak a térkép alapján tudnék nyilatkozni, amit meg bárki megtehet otthonról is, de elnézegetve gyanítom, hogy arrafelé sincsenek 8 sávos autópályák… Amíg mi mentünk kijelenthetem, hogy az infrastruktúra nagyon gyengécske, ami a fejlődés egy  komoly kerékkötője lehet errefelé. Az utak minősége kólával elmegy, csak mivel elég jelentős a közúti teherautós szállítmányozás, 2 sáv bizony baromi kevés. 60-70es átlagsebességnél nagyobbal számolni erősen a fikció irányába lök el bármilyen útitervet.

   Ami meglepett, az a komoly gazdasági szint különbség hiánya volt Bali és Jáva közt. Jáva egyáltalán nem tűnt szegényebbnek, az árak minimálisan tértek el az itt megszokottól, és így kalandozgatva egy nagyon is erős gazdaság és komoly belső piac képe bontakozott ki bennem. Úgy gondolom, ha megoldják, hogy az állami pénzek költse idővel kissé átláthatóbbá váljon, amire állítólag már komoly törekvések vannak felsővezetői szinteken, elképesztő lehetőségek rejlenek ebben az országban. Persze én innen nem tudom megítélni mennyi ebben a propaganda, de már az is jó jel, hogy világossá teszik és elismerik legalább kommunikáció szintjén: állami pénzt lopni nem szép dolog. Indonézia jelenleg a világ negyedik legnépesebb országa csak épp azt se szokás tudni, pontosan hol van. Szerintem az Ázsiai térség gazdasági súlyának növekedésével ez is változni fog, hiszen amíg el nem jön ide az ember, elképzelni is nehéz azt a végtelen, örülten termékeny, természeti kincsek millióit rejtő sziget tömeget, amit ez az ország rejt. Most pedig láthattuk, mindez egy vallásilag és etnikailag jórészt egységes, komoly problémáktól mentes központot ölel körül, amolyan belső gyarmatbirodalomként. A kép persze ennél sokkal árnyaltabb, nem is közgazdaságot tanulok itt, nem éppen vagyok körülvéve a térséget jól ismerő kutatókkal, így csupán benyomásokat írhatok meg. A jávaiak nem keltették egy robbanásra készülő nemzet lelkes fiainak képét, de éppenséggel a malájok sem, aztán mégis nagyot dobbantottak, így gyanítom a világnak ezen a részén inkább központi, kemény döntések tudnak magasabb fokozatba átrúgni egy országot, nem lakóinak csöndes szorgalmas ügyködése, amúgy fű alatt. Mivel itt elég sokat utazunk, sokféle járművet vezetve, azt hiszem efféle váltós hasonlatok az egészségesnél kicsit gyakrabban uralják be a képzeletemet :D Természetesen Indonézia hatalmas területet fed le, ami nem könnyíti meg a vezetői dolgát, de egyre kevésbé hiszek benne, hogy ez teszi nehézzé irányítását, hiszen a populáció jó része nem olyan nagy területre koncentrálódik, jó része arányait tekintve szinte lakatlan. Mikor beletanulnak majd az önálló, demokratikus országnak levésbe (és az eddigi fejlődési görbe azt jelzi, hogy azért erre haladnak), gyanítom, meg kell majd szoknunk, hogy nem csak vulkánkitörések helyeként hallunk majd erről az országról. Meglepődnék ha nem így lenne.
   Ehhez az optimista vízióhoz persze most még nem kevés fantázia kellett, például egy becakban (kerékpár hajtotta gyaloghintó szerűség) ülve, aminek  egyszemélyes sofőrje és motorja egy biciklis hordárral arról vitatkozik, melyikük mehet fel előbb a 3 fokos emelkedőre…

Hotelek
   Szintén nem segíti a nagy feltörés tervét a már korábban is említett érdekes viszonyuk a tökéletes megoldásokhoz, amit a hoteleken mérhettünk le legjobban. Valamit jól megcsinálni nem könnyű, de fenntartani még nehezebb. Esős évszak végére a falak dobálják le a festéket, a fürdőszobák berohadnak, a matracok hamar bebüdösödnek a nagy nedvességtől. Ezeket helyrehozni bizony fárasztó dolog, de az indonéz leleményesség megoldotta ezt: nem a szobákra figyelünk, hanem a homlokzatra és a lobbyra! Hiszen a családnak otthon úgyis azt mutatja meg a hazatérő vendég a fotókon, azzal büszkélkedik, kit érdekel, ha büdös volt a szoba?  Persze, ez gyanítom abból is ered, hogy az indonéz turizmus jórészt belföldi, kivéve pár népszerű desztinációt, és így sok hely nem nyugati turistáknak próbál megfelelni. Sajnos ritkán, és hosszas keresés után találtuk csak meg a számunkra tökéletes megoldást: tiszta, szuper egyszerű, jól karbantartott szobácska, semmi csicsa, jó áron. Ehelyett sokszor láttunk omló vakolatokat, széthulló matracokat, gyönyörű medencékkel és márvány előcsarnokokkal párosítva… Ami elképesztő fenomén errefelé, hogy a szobákat nem azonos színvonalon tartják rendbe. A legtöbb hotel hasonló kínálattal rendelkezik, economy szobák felől halad a kínálat a deluxe-ig, vagy nagyobb létesítmény esetén a különböző lakosztályokig. A növekedés jellemzően a meleg víz, a légkondi, a tévé és a több tér megjelenését jelenti, fokozatosan adagolva az újdonságokat a drágulással. Emellett szinte mindig egy meglepő dolgot is jelez: minél drágább egy szoba, annál tisztább, annál kevésbé büdös, és annál újabb az ágynemű. Úgy gondolják, szegény embernek nem jár tisztaság – ki tudja, lehet ugye zavarná is.

Ehelyütt jelezném, hogy ezek a problémák csak a csóró diákokat érdekelhetik Európából, mivel Indonézia nagyon hangulatos és színvonalas szállásokkal vár mindenkit szinte minden városában, aki képes egy két személyes szobára kiperkálni 250.000 rúpiát, azaz kevesebb mint hat ezer forintot. Tehát hotel kategóriában nevetséges fejenként 3 ezer forintos napi díjért szinte mindenhol lehet találni olyan helyet, ahol öröm megszállni. Ennek kétszereséért  pedig már a kisebb lakosztályok kategóriájában járunk. Nekünk Kelet-Európai back-packerekként azonban kb. napi 50-60 ezer rúpiában volt limitálva a szállás keretünk fejenként, de még így is sikerült szinte mindig csinos kis helyeken megszállnunk, igaz néha akár 10 hotelt is megtekintve egy városban. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a legjobbak azok a pici homestayek voltak, amelyek kissé eldugottabb helyeken vannak, így lelkes tulajuk igazán igyekszik, hogy többet kínáljon mint a könnyebben megtalálható, nagyobb vetélytársak. Itt ugye nem alkalmazottak viszik a bizniszt, a saját üzletére pedig mindenki jobban figyel :) Két ilyen klassz helyet találtunk, egyik se szerepel a Lonely Planetben, talán kis méretük miatt, így majd a bejegyzés végén leírom hol vannak,  hátha valakinek Yogyakartában, vagy Soloban lenne szüksége, szép, nyugodt kis szállásra.

A túra
  
A túra útvonala maga Banyuwangitól, a sziget keleti csücskétől indult, átkompozva Baliról (éjjel-nappal nyitva, 95 ezer rúpia egy kocsi utasokkal). Innen haladtunk fel Yogyakartáig, útba ejtve minden számunkra fontosnak gondolt látnivalót.

Addig is álljon itt egy kedves kép, amit csak úgy útközben lőttem, de csak azért nincs 30 ilyenem a két hét alatt, mert néha elgurultunk a randomság mellett, mire előkaptam a gépet :)

mt.kelud 016 [1600x1200]

2010. december 1., szerda

to be continued SOOON

Hamarosan lesz uj bejegyzes, csak egy ideje Java turan vagyunk. Gyulnek az erdekes/gyonyoru helyeken keszitett fotok :)

2010. november 16., kedd

Bali… Dolphin Business!

   Úgy döntöttünk nem várhatunk tovább, és ideje lesz ellőni a legnagyobb Lovina-i turista attrakciót: megnézni a delfineket…  Szóltunk Dion-nak, hogy szervezze le a dolgot, és fejenként 50 ezer rúpiáért meg is oldotta. Ez az alap ár, ez alatt nem igen lehet lezsírozni a kihajózást. Reggel 6-ra lebócorogtunk az óceán partjára, és álmosan bemásztunk  a tradicionális balinéz csónakba. Ez a konstruktum ami a képen is látszik: nincs tőkesúlya, de szépen stabilizálja a katamarán szerű felépítés, és nagyon olcsó előállítani. A testet egy nagy törzsből vájják ki, ha fából van és nem üvegszálból. A fullextrásak olyan 7 millió rúpiáért rendelhetőek. Erre még kell egy motor, 10 millió rúpia körül, és mehet is a tengerre. Tehát balinéz halásszá válni 400 ezer Ft-ba kerül, ha az ember a legjobbat akarja. De akár 600-at is felemészthet a dolog, ha üvegszálas hajóra vágyunk…


dolphins 013 [1600x1200]


Ellenben mint azt a tengerre kiérve elkezdte mesélni Dion, mi olcsóbban is megkaphatjuk a balinéz halász starter-kit-et. Elmondta, hogy most indult egy új delfin néző szövetkezett, 30 hajóval, amiből az egyikre megvehetné a licenszet, hogy turistákat hurcolásszon vele. 1 millió rúpiát kéne perkálnia a licenszért, 2-t a hajóért, és további másfélből venne egy régi motort. Tehát mindösszesen 4,5 millióból beszállhatna a delfin bizniszbe. Természetesen kiderült, hogy ennyi pénze ugye nincs, így milyen jó volna, ha mi is beugranánk a dologba 2-3 millával. Elsőre hülyeségnek tűnt, aztán kint ringatózva a gyönyörű kék vízen, a korallok felett, elgondolkoztunk, hogy lehet nem is lenne ez olyan hülyeség. Fejenként 10 ezer forintot belerakunk, cserébe akkor hajókázunk amikor kedvünk van, horgászhatunk, búvárkodhatunk róla, vitorlát is lehet rá rakni… és persze Dionnak is nagy segítség lenne. Ha egy nap sikerül feltölteni a kis csónakot 4  turistával, azon legalább 150 ezer rúpia tiszta haszna van, de ha jól átvágja őket, ennek a többszöröse is lehet.
(Íme egy üvegszálas csoda. A halász csónakok Ferrarija.)

dolphins 017 [1600x1200]



Innen indultunk…
dolphins 020 [1600x1200]
  
Reggel fél 7 körülre, mire kiértünk az öböl azon részére, ahol a delfinek minden reggel óramű pontossággal megjelennek nap felkeltére, már minimum 20 csónak korzózott a helyszínen. Mindegyikben 2-4 turista és egy unott balinéz kapitány fürkészte a vizet, delfinek után kutatva. Eléggé meglepett minket ez a tömeg, mert sokszor az a benyomásunk, hogy alig akad turista Lovinában, a strandon lévő csinos kis bárok konganak az ürességtől a legtöbb napon. Úgy néz ki, aki mégis eljön Lovinába, az a delfin nézést nem hagyja ki.
  A delfinek valóban megjelentek az ígért időben, nem is kevesen. Vagy 30 állatka úszkált 5-8 fős rajokban a hajók közt, vidáman lubickolva. Nehezményeztem, hogy nem nagyon ugrálnak kifelé a vízből, néha egy-egy, de azt szinte lehetetlen volt lekapni. Én amúgy se sokat bámészkodtam, hanem nyomkodtam az elsütő billentyűt ezerrel, mert szerettem volna legalább egy jó delfines képet elkapni. Megígértük Dionnak, hogy készítünk a turist agency-jének egy weboldalt és arra kéne sok kép. Meg persze nekem is. Így sajna elszalasztottam a bébi delfint, ami Lili szerint szuper cuki volt, nem túl delfinszerű arányokkal… :)

Delfinek:
dolphins 148 [1600x1200]




dolphins 180 [1600x1200]




delfin [1600x1200]


   Akadtak akik horgászni voltak kint, az úriember egy közepes tonhalat fogott az ausztrál turista nagy örömére. Ha lesz saját hajónk, mi is rájuk mehetünk. Otthon 6400Ft kilója a friss (hooogyne…) sárga-úszós tonhalnak :D Állítólag a keringő fehér madarak jelzik, hol kell bedobni a kék csalit. a tonhal a kékre megy. Dion mikoriban éttermet vitt a parton, éjszaka szigony puskával lődözte őket, sima snorkelinges cuccban, hogy legyen mit másnap kisütni.

 
dolphins 209 [1600x1200]




Dion mester…
dolphins 215 [1600x1200]




Igazi turistaként… :D
dolphins 225 [1600x1200]




Ezt láttuk a csónakból.
dolphins 243 [1600x1200]



Őszy teleobjektívével játszódva…
dolphins 167 [1600x1200]




Lili pózol :)
dolphins 248 [1600x1200]




Partot érve Őszy és Lili.
dolphins 299 [1600x1200]


Nah emberek, vegyünk hajót vagy ne? :D:D

2010. november 10., szerda

Bali… Git Git and the Rainy Season

   Múlthéten Dávid meglátogatott minket kis hajlékunkban. Úgy gondoltuk megmutatjuk neki Észak-Bali egyik legnépszerűbb turista célpontját, amit mellesleg még mi sem láttunk korábban. Ez a Git Git vízesés, ami Singarajától kb. 10 perc vezetésre van a Denpasar felé induló hegyi úton.
   Jó nagy zuhogó esőben érkeztünk oda, alaposan esőköpenyekbe bugyolálva, de a shortom így is szétázott. Az esős évszak bizony elkezdődött, és az se javít a helyzeten, hogy sok vulkánkitörés meg cunami pusztít most itt Indonéziában, és a légtérbe jutó hamu kissé borongóssá teszi az  eget. Ezt Dion hallotta az indonéz TV-ben, szóval akár igaz is lehet, hallottam már ilyesmiről. Bár a cunami bevallom, nem tudom, hogy jön a képbe. Minden esetre 2 naponta jó nagyokat zuhog, néha majdnem egész napra beszorulunk a házba, néha meg 3-4 napra is nyárias idő van.  Elvileg ez egyre rosszabb lesz, hisz január, február a wet season csúcspontja, és még csak november van. Ilyenkor egy hónap alatt 2-3x annyi csapadék esik le, mint Magyarországon a teljes évben! Egy komolyabb zuhé 10 perc alatt elő tud bújni a semmiből, és akkora cseppekben tud esni, mint otthon 10 normál méretű esőcsepp. Pillanatok alatt folyóvá változnak az utcák, volt már, hogy a váltós motoron utazva, az egész lábfejem víz alatt volt szinte… Aztán ahogy jött, el is vonul a vihar, az utakon hordalékot, a házunkban pedig apró beázásokat hátrahagyva…
   A Git Git-nél egy 250 méteres talán túlságosan is  kiépített út vezet le a fő attrakcióhoz, és a lépcsőket végig kis warungok szegélyezik, amik képkerettől elkezdve szarungokig minden balinéz terméket megpróbálnak rásózni a turistára. Balin az állandó kínálgatásnak egyetlen pozitív oldala van: alapvetően tényleg szép dolgokat árulnak, természetes anyagokból, amik valóban legalábbis indonéz, ha nem is mindig helyi kézműves termékek. Itt nincsenek folyamatosan gagyi műanyag cuccok mint egy horvát tengerparti zsibvásárban, nagyon csinos kis emlékeket lehet találni, nevetségesen olcsón. Az egyetlen gond, hogy nagyon repetitív a kínálat, lévén limitált a tipikus helyi termékek száma, de marha sokan árulnak.
   Szerencsénkre a rossz időre való tekintettel sok warung zárva volt, így viszonylag kevés zargatással kísérve lejutottunk a vízeséshez. Erről sokat írni nincs, szép volt, jó volt, de valahogy nem nyűgözött le. Talán az tette, hogy kissé barnás volt a vize az eső miatt, de az is lehet, hogy a túl kiépített környezet öli meg a hely varázsát. Azért persze nem rossz, és 20 méteres körzetében olyan párát generál, hogy 3 fotó után tiszta víz az objektív… :)


gitgit 115 [1600x1200] 




gitgit 087 [1600x1200]  
gitgit 089 [1600x1200] gitgit 121 [1600x1200]




Egy különösen idétlenre sikeredett csoportkép… :)

gitgit 100 [1600x1200]




   Cseszytől megörökölt gyönyörű esőkabátomban feszítve.
 gitgit 131 [1600x1200]




És végül egy meglepetés kis kollázs… RÓLAM :D:D:D Butánbambulós kép is van!
gitgit 125 [1600x1200] gitgit 132 [1600x1200]
gitgit 134 [1600x1200]

2010. október 31., vasárnap

Bali… Buddha & the Flowers

A buddhista szerzetesek gyönyörű kertet tartanak fent, élmény volt fotózgatni benne :)

buddhist 139 [1600x1200]
buddhist 142 [1600x1200]

































buddhist 120 [1600x1200]







buddhist 149 [1600x1200]






 buddhist 137 [1600x1200]






buddhist 111 [1600x1200]
buddhist 184 [1600x1200]
  buddhist 181 [1600x1200]






 buddhist 207 [1600x1200]






buddhist 163 [1600x1200]
buddhist 190 [1600x1200]

buddhist 209 [1600x1200]







buddhist 193 [1600x1200]





A teljes galéria, nagyban:
Buddhist Garden Flowers

2010. október 28., csütörtök

Bali… Buddha & the Stones

Elmentünk észak legnagyobb buddhista templomába és jól megnézegettük, mielőtt kiáztattuk volna magunkat a közeli meleg vizes fürdőben. A hely hálás fotótémának bizonyult, először jöjjenek a képek rólunk és az emberi kéz által alkotott szépségekről, aztán a következő postban a kedvenceim,a növény fotók :)


buddhist 063 [1600x1200]  buddhist 055 [1600x1200] 



Lili nézeget a szerzetesek által gondosan rendben tartott kert kapujában.
 buddhist 220 [1600x1200]



Én a számos szentély egyikének kapujánál. Ide volt kifüggesztve a szerzetesek napirendje. Hajnali 4-es kelés, fél 10-es lefekvés, ebéd reggeli 10-kor… pont mint az enyém :D Ezenkívül kertgondozás van benne, közös ceremónia, és rengeteg ülő meg sétáló meditáció. Rengeteg alatt legalább 10 alkalmat értek!

buddhist 188 [1600x1200] 


Kissé hindu stílussal kevert a szentélyek megjelenése, erős hatással volt rá a sziget fő vallása.

buddhist 078 [1600x1200]buddhist 093 [1600x1200]



Ez volt a kedvenc szobrocskám, gonosz kis élőlénynek néz ki :D Volt belőle egy csomó különféle egy nagy harang alakú dolog körül, az albumba pakoltam még belőlük.

buddhist 100 [1600x1200]   buddhist 101 [1600x1200]
   buddhist 102 [1600x1200] 





buddhist 177 [1600x1200]




buddhist 217 [1600x1200]


Ez előtt a nagy oltárszerűség előtt folynak a nagy közös ceremóniák, ha jól vettem ki. A közelben lévő fotók tanúsága szerint a dalai láma is járt itt valamikor látogatóban.

buddhist 122 [1600x1200]




buddhist 222 [1600x1200]




Füstölők vannak kirakva a számos szentély mindegyikében, hogy a hívek meggyújthassák, és a homokkal töltött cserép edényekbe állíthassák.


buddhist 067 [1600x1200]


A képek nagyban, és még több!

Buddhist Temple on North Bali