Ez egy kissé anakronisztikus bejegyzés lesz, mivel már egy hete Balin vagyunke, de mivel nagyon inspiráló élmények bizonyult Szingapúr városa, nem akartam kihagyni. Baliról kissé átgondoltabban akarok majd írni, és egyelőre fotózni se volt időm, mert házat kerestünk állandóan, így majd pár nap múlva kezdem itteni életünk bemutatását.
Szingapúrba vonattal érkeztünk KL-ből, amolyan vaktában ledobott deszantos módjára, konkrét szállástervek és egyebek nélkül. A vonat egész éjszaka zötykölődött, hajnali 7 kor elég zombi szerűen támolyogtunk ki a vagonból. A jegy olcsó volt (kb 2 ezer Ft) a vonat meg átlagos intercity színvonal alatt kicsivel. Azzal nem számoltunk, hogy pont most tartják Szingapúrban a 2010-es ifjúsági olimpiát, így minden hostel tele lesz emberekkel. 6 óra bolyongás után végül megszálltunk China Town közepén a Dragon Hotel-ben, ami elég ronda volt, de cserébe drága. Ugyanis Szingapúrban nagyon sokba kerül a szállás Ázsia más részeihez képest. A másnapi 3 fős hostel szobánk is fejenként 4 ezer forintba fájt, ez meg még több volt.
Ez elég ijesztő kezdésnek tűnt, de szerencsére hamarosan kiderült, hogy jó kis Kínai kaja már 2 SGD-től van (1 SGD 160 ft kb.) , szóval nem is lesz ez olyan drága mulatság. Az árszínvonal amúgy kb. a magyar szinten van, ami tekintve hogy az egy főre jutó GDP 50,523 dollár (a magyar 18000) azt jelenti, hogy kurva jó szingapúrinak lenni. És ez bizony látszott is mindenen. Szingapúr nekem a kalóz mesék egyik helyszínét jelentette, amit lerobbant viskók és csatornák középkori rengetegének képzeltem el... hát nem az. Ez egy szupermodern, de nagyon élhető város, ahol gyakorlatilag nincs bűnözés a középkorian brutális büntető törvénykönyv miatt, és amin pont Kuala Lumpur ellenkezője látszik: nagyon is a benne lakó szorgos és pontos kínaiak építették.
2 napig mászkáltunk itt csodálkozva. Leesett állal figyeltük a gyönyörű, művészeti alkotásnak beillő egyetemi épületeket, és irigykedtünk 2 ismerősünkre, akik épp most érkeztek ide ösztöndíjra. Sebaj, majd legközelebb talán megjátsszuk ezt is :)
Szingapúr helyén valaha egy nagyobbacska helyi birodalom állt, aztán Melaka vette át a helyét a maláj területek domináns vezetőjeként de a gyarmati kor megkezdődésével mind kettőnek leáldozott önálló erőként. Melakát kezdetben a hollandok használták kereskedelmi központként, Szingapúrt pedig az angolok élesztették újra hamvaiból, hogy nekik is legyen a térségben komoly kikötőjük. Mikor az 1819-ben ide érkező Sir Raffles (generális, tábornok, nem emlékszem...) partra lépett, úgy írta le a területet mint "mocsaraktól és tigrisektől fertőzött dzsungel". De meglátta a potenciált a mélyvizű öbölben, és nem is tett rossz lapra - Szingapúr ma úgy tudom a világ második legnagyobb kikötője. Ezek a kedzeti évek voltak azok, amik a kalózos filmeket inspirálják amik errefelé játszódnak: ópium kereskedelem, járványok, rossz közbiztonság.
A város 1959-től indult meg a szédületes moder fejlődés útján, egy Cambridge-n tanult kínai ügyvéd irányítása alatt, aki 31 évig tartotta vasmarkában a kis városállam vezetését. Bár a rangja miniszterelnök volt, ez gyakorlatilag diktatórikus uralmat jelentett. 65 környékén Szingapúrt kipaterolták Malájziából, ekkor vált önálló állammá. Ez elsősorban amiatt az amúgy is folyamatosan fenálló ellentét miatt történt, amit Malájziában megfigyeltünk: Szingapúr nagyon erős tényező volt, és gyakorlatilag teljesen kínai. A malájok féltek, hogy egy ilyen vezetés vegye át az ország uralmát.
Ami elsőre nagy szívásnak tünt a Szingapúriaknak, az később jó húzásnak bizonyult: Szingapúr egy fantasztikusan gazdag kereskedelmi központtá vált, amely nem hasonlítható a Malájok nyersanyag függő, olajtól fűtött gazdaságához. Jelenleg a korábbi prime minister fia van uralmon.
A hatalmas fegyelemnek és szigornak mi nem éreztük hátrányát, a város légköre sem nyomasztó, csak néhe egy-egy furcsa tábla lepi meg az embert: "ha áthajtasz az aluljárón biciklivel 2000 dollár büntetés", "ha eszel a metróban 500 dollár". Ha ezeket az alapvetően ésszerű szabályokat betartod, nem ér semmi gondd, és élvezheted az előnyöket: ott felejtettük a notebookot egy padon a tömeg közepén Marina Bayben. Egy jó negyedóra mulva jutott eszünkbe visszaszaladni érte, és bizony ott várt minket érintetlenűl. Próbáld ki ezt Pesten. Persze az olyan dolgokat, mint a hiányzó teljes sajtószabadság mi nem tudtuk így megérezni, lehet azért vannak komolyabb árnyoldalai is a kissé autokratikus vezetésnek.
Szingapúr két napra túrista attrakciónak is jó, mi elvoltunk benne mint a befőtt, pedig még az állatkertbe se jutottunk el, ami állítólaga világ legjobbja, és Santosára a mellette fekvő szórakoztató szigetre se volt időnk kimenni. Dél-Kelet Ázsia más részeivel ellentétben itt valószinűleg elég könnyen lehet csajozni is, mivel van sok szórakozóhely, és a helyi lányok nem túl vallásosak, merészebben is öltöznek. De ez csak feltevés maradt!!!!! :D Mi ehelyett beültünk egy igazi ázsiai internet café-ba, ahol a beborult játékosok felgyorsítva játszanak mindent: dotát, starcraft 2-t, amit akarsz. Mi végre kirpóbáltuk az új SC2-t :D
Közepes mennyiségű pénzből élvezhető a város, az összes ázsiai konyhát végig lehet enni autentikus forrásból (van China Town, Little India) többféle kiszerelésben: eredeti lepukkant környezetben, vagy elképsztő prémium éttermekben. Gyanítom nagyon sok pénzből bejárva meg fantasztikus luxusokat rejthet magában.
A reptérre kijutásunk kissé izgalmasra sikerült, a végén csak egy ügyes taxis mentett meg minket attól, hogy lekéssük a Tiger Airways-szes gépünkbe való becsekkolást. A public transportation nem volt méltó legendás hírnevéhez, lassan cammogott velünk a reptér felé... De a taxizás se drága itt, ahogy a metró jegy is olcsóbb mint a BKV-s. És nem épp azonos színvonal :)
A Tiger Airways ellenben nagyon klassz kis cégnek bizonyult, csinos stewardesekkel, újszerű géppel. Olcsó és jó, ajánlom magamnak legközelebb is.
Pár kép Marina Bayről, és az olimpiai megnyitóról. Régen láttunk ilyen szépet, és marha jó benne sétálgatni. Megeszi KL-t reggelire, pedig az se volt gyenge.
Szingapúrba vonattal érkeztünk KL-ből, amolyan vaktában ledobott deszantos módjára, konkrét szállástervek és egyebek nélkül. A vonat egész éjszaka zötykölődött, hajnali 7 kor elég zombi szerűen támolyogtunk ki a vagonból. A jegy olcsó volt (kb 2 ezer Ft) a vonat meg átlagos intercity színvonal alatt kicsivel. Azzal nem számoltunk, hogy pont most tartják Szingapúrban a 2010-es ifjúsági olimpiát, így minden hostel tele lesz emberekkel. 6 óra bolyongás után végül megszálltunk China Town közepén a Dragon Hotel-ben, ami elég ronda volt, de cserébe drága. Ugyanis Szingapúrban nagyon sokba kerül a szállás Ázsia más részeihez képest. A másnapi 3 fős hostel szobánk is fejenként 4 ezer forintba fájt, ez meg még több volt.
Ez elég ijesztő kezdésnek tűnt, de szerencsére hamarosan kiderült, hogy jó kis Kínai kaja már 2 SGD-től van (1 SGD 160 ft kb.) , szóval nem is lesz ez olyan drága mulatság. Az árszínvonal amúgy kb. a magyar szinten van, ami tekintve hogy az egy főre jutó GDP 50,523 dollár (a magyar 18000) azt jelenti, hogy kurva jó szingapúrinak lenni. És ez bizony látszott is mindenen. Szingapúr nekem a kalóz mesék egyik helyszínét jelentette, amit lerobbant viskók és csatornák középkori rengetegének képzeltem el... hát nem az. Ez egy szupermodern, de nagyon élhető város, ahol gyakorlatilag nincs bűnözés a középkorian brutális büntető törvénykönyv miatt, és amin pont Kuala Lumpur ellenkezője látszik: nagyon is a benne lakó szorgos és pontos kínaiak építették.
2 napig mászkáltunk itt csodálkozva. Leesett állal figyeltük a gyönyörű, művészeti alkotásnak beillő egyetemi épületeket, és irigykedtünk 2 ismerősünkre, akik épp most érkeztek ide ösztöndíjra. Sebaj, majd legközelebb talán megjátsszuk ezt is :)
Szingapúr helyén valaha egy nagyobbacska helyi birodalom állt, aztán Melaka vette át a helyét a maláj területek domináns vezetőjeként de a gyarmati kor megkezdődésével mind kettőnek leáldozott önálló erőként. Melakát kezdetben a hollandok használták kereskedelmi központként, Szingapúrt pedig az angolok élesztették újra hamvaiból, hogy nekik is legyen a térségben komoly kikötőjük. Mikor az 1819-ben ide érkező Sir Raffles (generális, tábornok, nem emlékszem...) partra lépett, úgy írta le a területet mint "mocsaraktól és tigrisektől fertőzött dzsungel". De meglátta a potenciált a mélyvizű öbölben, és nem is tett rossz lapra - Szingapúr ma úgy tudom a világ második legnagyobb kikötője. Ezek a kedzeti évek voltak azok, amik a kalózos filmeket inspirálják amik errefelé játszódnak: ópium kereskedelem, járványok, rossz közbiztonság.
A város 1959-től indult meg a szédületes moder fejlődés útján, egy Cambridge-n tanult kínai ügyvéd irányítása alatt, aki 31 évig tartotta vasmarkában a kis városállam vezetését. Bár a rangja miniszterelnök volt, ez gyakorlatilag diktatórikus uralmat jelentett. 65 környékén Szingapúrt kipaterolták Malájziából, ekkor vált önálló állammá. Ez elsősorban amiatt az amúgy is folyamatosan fenálló ellentét miatt történt, amit Malájziában megfigyeltünk: Szingapúr nagyon erős tényező volt, és gyakorlatilag teljesen kínai. A malájok féltek, hogy egy ilyen vezetés vegye át az ország uralmát.
Ami elsőre nagy szívásnak tünt a Szingapúriaknak, az később jó húzásnak bizonyult: Szingapúr egy fantasztikusan gazdag kereskedelmi központtá vált, amely nem hasonlítható a Malájok nyersanyag függő, olajtól fűtött gazdaságához. Jelenleg a korábbi prime minister fia van uralmon.
A hatalmas fegyelemnek és szigornak mi nem éreztük hátrányát, a város légköre sem nyomasztó, csak néhe egy-egy furcsa tábla lepi meg az embert: "ha áthajtasz az aluljárón biciklivel 2000 dollár büntetés", "ha eszel a metróban 500 dollár". Ha ezeket az alapvetően ésszerű szabályokat betartod, nem ér semmi gondd, és élvezheted az előnyöket: ott felejtettük a notebookot egy padon a tömeg közepén Marina Bayben. Egy jó negyedóra mulva jutott eszünkbe visszaszaladni érte, és bizony ott várt minket érintetlenűl. Próbáld ki ezt Pesten. Persze az olyan dolgokat, mint a hiányzó teljes sajtószabadság mi nem tudtuk így megérezni, lehet azért vannak komolyabb árnyoldalai is a kissé autokratikus vezetésnek.
Szingapúr két napra túrista attrakciónak is jó, mi elvoltunk benne mint a befőtt, pedig még az állatkertbe se jutottunk el, ami állítólaga világ legjobbja, és Santosára a mellette fekvő szórakoztató szigetre se volt időnk kimenni. Dél-Kelet Ázsia más részeivel ellentétben itt valószinűleg elég könnyen lehet csajozni is, mivel van sok szórakozóhely, és a helyi lányok nem túl vallásosak, merészebben is öltöznek. De ez csak feltevés maradt!!!!! :D Mi ehelyett beültünk egy igazi ázsiai internet café-ba, ahol a beborult játékosok felgyorsítva játszanak mindent: dotát, starcraft 2-t, amit akarsz. Mi végre kirpóbáltuk az új SC2-t :D
Közepes mennyiségű pénzből élvezhető a város, az összes ázsiai konyhát végig lehet enni autentikus forrásból (van China Town, Little India) többféle kiszerelésben: eredeti lepukkant környezetben, vagy elképsztő prémium éttermekben. Gyanítom nagyon sok pénzből bejárva meg fantasztikus luxusokat rejthet magában.
A reptérre kijutásunk kissé izgalmasra sikerült, a végén csak egy ügyes taxis mentett meg minket attól, hogy lekéssük a Tiger Airways-szes gépünkbe való becsekkolást. A public transportation nem volt méltó legendás hírnevéhez, lassan cammogott velünk a reptér felé... De a taxizás se drága itt, ahogy a metró jegy is olcsóbb mint a BKV-s. És nem épp azonos színvonal :)
A Tiger Airways ellenben nagyon klassz kis cégnek bizonyult, csinos stewardesekkel, újszerű géppel. Olcsó és jó, ajánlom magamnak legközelebb is.
Pár kép Marina Bayről, és az olimpiai megnyitóról. Régen láttunk ilyen szépet, és marha jó benne sétálgatni. Megeszi KL-t reggelire, pedig az se volt gyenge.
Szingapúr a Youth Olympics megnyitó estéjén.
