Már lassan egy hónapja vagyok Balin, ideje hát elkezdenem írni róla. Úgy gondolom, uncsi lenne ha mindig csak leírnám mi is történik velünk, így inkább tematikusan elkezdem bemutogatni a szigetet, mindenféle random szempontok szerint. Közben úgyis ki fog derülni mit is csinálunk, szóval jó lesz ez.
Bali-i életünk azzal kezdődött, hogy robogót kellett szereznünk. Itt ugyanis a tömegközlekedés gyk. nem létezik, vagy ha igen, én nem találtam nyomait egy két elejtett megjegyzést leszámítva. A helyváltoztatás tipikus módja itt a motor, azon belül is a 110-125 köbcentis robogó. Ilyen kellett hát nekünk is, és sok-sok alkudozás után havi 425ezer rupiáért akadt is pár jószág. Nekem konkrétan egy Yamaha MIO, amit mikor elhozok mindig nagyon pöpec, aztán két hét alatt elkezd szétcsúszni (gyengül a fék, lefullad ha csak állok stb.) és vihetem kicserélni. Így az a terv, hogy Szeptember 20.án ha lejár erre a bérleti szerződés, balinéz spanunk Dion szerez nekünk helyette viszonylag új Honda Variokat. Az itt a robogók csúcsragadozója, azt a legkönyebb eladni, és azt tartják a legjobbnak - egy új olyan 15 millió IDR.
Ezekkel a kis robikkal harcolászunk a szigeten, ezekkel megyünk reggel az egyetemre, jóformán még wc-re is ezekkel járunk. Ha nem dugul be nagyon a forgalom elég jó élmény menni velük, nekem pláne, mivel otthon még nem is vezettem. Olyan 80-ig elég jól húznak, még a 100 is megoldható, többet ezek a széthajtott kölcsönzős jószágok nem bírnak. De nem az otthoni 50cc-s kis hokik semmiképpen. Balin azért jó robogózni, mert a helyiek nagyon kis bambák, könnyű őket kerülgetni, a tájak pedig lenyűgözőek. Néha csak úgy haladsz valahova, mikor egyszer csak rácsodálkozol, hogy valószínűtlenül zöld elárasztott rizsföldek vesznek körül, és hogy simán el lehetne kezdeni itt forgatni az Utolsó Szamuráj 2-t. Igaz az japánban játszódik, de hasonló a táj errefelé is. Néhány pálmafa zavarja csak meg a képet.
A legnagyobb út amit néha meg kell tennünk 90km-es, és otthonunkból, Lovinából visz át Denpasarba, a sziget fővárosába. Itt van az éjszakai élet központja, és errefelé lehet szörfözni is, így megéri a majd 3 órás utat. Igen 3 óra alatt lehet letolni a 90 km-t, mert a táv nagyobbik része hegyekben megy, konkrétan fel kell mászni 2400m környékére, aztán onnan legurulni. Unalmas, de újra leírom, hogy elképesztően szép tájakon visz keresztül az út, főleg a Bedugul környéki hegyi tó és a hegyek közti párás rizsföldek fantasztikusak. Terveim szerint itt fogunk eltölteni Lilivel pár napot miután megérkezett (2 nap múlva) és remélem, hogy nem csak én találom majd ezt az egyik legszebb látványnak amit valaha láttam. Már csak annyi a dolgom, hogy találjak valami jó kis hotelt ott :)
Jelenleg Denpasarban ülök egy Internet Caféban, és várom, hogy visszajöjjön a szintén magyar darmasiswás srác Dávid, aki volt olyan kedves és megengedte, hogy nála aludjak itt. Lili gépe Szerda reggel érkezik, most elvileg Kijevben dekkol még szegény. Akkor kigurulok érte a reptérre, addig meg elszörfözgetem az időt. Feltéve, hogy holnap sikerül jó áron vennem egy neoprém szörf felsőt, mert nem hagyhatom, hogy megint ledarálja a szörfdeszka brutális felülete az érzékeny kis mellbimbóim :D:D:D It hurts the bidi!!!
To be continued... ! Stay Tuned!
