Bali… Dolphin Business!

   Úgy döntöttünk nem várhatunk tovább, és ideje lesz ellőni a legnagyobb Lovina-i turista attrakciót: megnézni a delfineket…  Szóltunk Dion-nak, hogy szervezze le a dolgot, és fejenként 50 ezer rúpiáért meg is oldotta. Ez az alap ár, ez alatt nem igen lehet lezsírozni a kihajózást. Reggel 6-ra lebócorogtunk az óceán partjára, és álmosan bemásztunk  a tradicionális balinéz csónakba. Ez a konstruktum ami a képen is látszik: nincs tőkesúlya, de szépen stabilizálja a katamarán szerű felépítés, és nagyon olcsó előállítani. A testet egy nagy törzsből vájják ki, ha fából van és nem üvegszálból. A fullextrásak olyan 7 millió rúpiáért rendelhetőek. Erre még kell egy motor, 10 millió rúpia körül, és mehet is a tengerre. Tehát balinéz halásszá válni 400 ezer Ft-ba kerül, ha az ember a legjobbat akarja. De akár 600-at is felemészthet a dolog, ha üvegszálas hajóra vágyunk…





Ellenben mint azt a tengerre kiérve elkezdte mesélni Dion, mi olcsóbban is megkaphatjuk a balinéz halász starter-kit-et. Elmondta, hogy most indult egy új delfin néző szövetkezett, 30 hajóval, amiből az egyikre megvehetné a licenszet, hogy turistákat hurcolásszon vele. 1 millió rúpiát kéne perkálnia a licenszért, 2-t a hajóért, és további másfélből venne egy régi motort. Tehát mindösszesen 4,5 millióból beszállhatna a delfin bizniszbe. Természetesen kiderült, hogy ennyi pénze ugye nincs, így milyen jó volna, ha mi is beugranánk a dologba 2-3 millával. Elsőre hülyeségnek tűnt, aztán kint ringatózva a gyönyörű kék vízen, a korallok felett, elgondolkoztunk, hogy lehet nem is lenne ez olyan hülyeség. Fejenként 10 ezer forintot belerakunk, cserébe akkor hajókázunk amikor kedvünk van, horgászhatunk, búvárkodhatunk róla, vitorlát is lehet rá rakni… és persze Dionnak is nagy segítség lenne. Ha egy nap sikerül feltölteni a kis csónakot 4  turistával, azon legalább 150 ezer rúpia tiszta haszna van, de ha jól átvágja őket, ennek a többszöröse is lehet.
(Íme egy üvegszálas csoda. A halász csónakok Ferrarija.)





Innen indultunk…

  
Reggel fél 7 körülre, mire kiértünk az öböl azon részére, ahol a delfinek minden reggel óramű pontossággal megjelennek nap felkeltére, már minimum 20 csónak korzózott a helyszínen. Mindegyikben 2-4 turista és egy unott balinéz kapitány fürkészte a vizet, delfinek után kutatva. Eléggé meglepett minket ez a tömeg, mert sokszor az a benyomásunk, hogy alig akad turista Lovinában, a strandon lévő csinos kis bárok konganak az ürességtől a legtöbb napon. Úgy néz ki, aki mégis eljön Lovinába, az a delfin nézést nem hagyja ki.
  A delfinek valóban megjelentek az ígért időben, nem is kevesen. Vagy 30 állatka úszkált 5-8 fős rajokban a hajók közt, vidáman lubickolva. Nehezményeztem, hogy nem nagyon ugrálnak kifelé a vízből, néha egy-egy, de azt szinte lehetetlen volt lekapni. Én amúgy se sokat bámészkodtam, hanem nyomkodtam az elsütő billentyűt ezerrel, mert szerettem volna legalább egy jó delfines képet elkapni. Megígértük Dionnak, hogy készítünk a turist agency-jének egy weboldalt és arra kéne sok kép. Meg persze nekem is. Így sajna elszalasztottam a bébi delfint, ami Lili szerint szuper cuki volt, nem túl delfinszerű arányokkal… :)

Delfinek:













   Akadtak akik horgászni voltak kint, az úriember egy közepes tonhalat fogott az ausztrál turista nagy örömére. Ha lesz saját hajónk, mi is rájuk mehetünk. Otthon 6400Ft kilója a friss (hooogyne…) sárga-úszós tonhalnak :D Állítólag a keringő fehér madarak jelzik, hol kell bedobni a kék csalit. a tonhal a kékre megy. Dion mikoriban éttermet vitt a parton, éjszaka szigony puskával lődözte őket, sima snorkelinges cuccban, hogy legyen mit másnap kisütni.

 





Dion mester…





Igazi turistaként… :D





Ezt láttuk a csónakból.




Őszy teleobjektívével játszódva…





Lili pózol :)





Partot érve Őszy és Lili.



Nah emberek, vegyünk hajót vagy ne? :D:D

Bali… Git Git and the Rainy Season

   Múlthéten Dávid meglátogatott minket kis hajlékunkban. Úgy gondoltuk megmutatjuk neki Észak-Bali egyik legnépszerűbb turista célpontját, amit mellesleg még mi sem láttunk korábban. Ez a Git Git vízesés, ami Singarajától kb. 10 perc vezetésre van a Denpasar felé induló hegyi úton.
   Jó nagy zuhogó esőben érkeztünk oda, alaposan esőköpenyekbe bugyolálva, de a shortom így is szétázott. Az esős évszak bizony elkezdődött, és az se javít a helyzeten, hogy sok vulkánkitörés meg cunami pusztít most itt Indonéziában, és a légtérbe jutó hamu kissé borongóssá teszi az  eget. Ezt Dion hallotta az indonéz TV-ben, szóval akár igaz is lehet, hallottam már ilyesmiről. Bár a cunami bevallom, nem tudom, hogy jön a képbe. Minden esetre 2 naponta jó nagyokat zuhog, néha majdnem egész napra beszorulunk a házba, néha meg 3-4 napra is nyárias idő van.  Elvileg ez egyre rosszabb lesz, hisz január, február a wet season csúcspontja, és még csak november van. Ilyenkor egy hónap alatt 2-3x annyi csapadék esik le, mint Magyarországon a teljes évben! Egy komolyabb zuhé 10 perc alatt elő tud bújni a semmiből, és akkora cseppekben tud esni, mint otthon 10 normál méretű esőcsepp. Pillanatok alatt folyóvá változnak az utcák, volt már, hogy a váltós motoron utazva, az egész lábfejem víz alatt volt szinte… Aztán ahogy jött, el is vonul a vihar, az utakon hordalékot, a házunkban pedig apró beázásokat hátrahagyva…
   A Git Git-nél egy 250 méteres talán túlságosan is  kiépített út vezet le a fő attrakcióhoz, és a lépcsőket végig kis warungok szegélyezik, amik képkerettől elkezdve szarungokig minden balinéz terméket megpróbálnak rásózni a turistára. Balin az állandó kínálgatásnak egyetlen pozitív oldala van: alapvetően tényleg szép dolgokat árulnak, természetes anyagokból, amik valóban legalábbis indonéz, ha nem is mindig helyi kézműves termékek. Itt nincsenek folyamatosan gagyi műanyag cuccok mint egy horvát tengerparti zsibvásárban, nagyon csinos kis emlékeket lehet találni, nevetségesen olcsón. Az egyetlen gond, hogy nagyon repetitív a kínálat, lévén limitált a tipikus helyi termékek száma, de marha sokan árulnak.
   Szerencsénkre a rossz időre való tekintettel sok warung zárva volt, így viszonylag kevés zargatással kísérve lejutottunk a vízeséshez. Erről sokat írni nincs, szép volt, jó volt, de valahogy nem nyűgözött le. Talán az tette, hogy kissé barnás volt a vize az eső miatt, de az is lehet, hogy a túl kiépített környezet öli meg a hely varázsát. Azért persze nem rossz, és 20 méteres körzetében olyan párát generál, hogy 3 fotó után tiszta víz az objektív… :)

 

  

Egy különösen idétlenre sikeredett csoportkép… :)






   Cseszytől megörökölt gyönyörű esőkabátomban feszítve.
 




És végül egy meglepetés kis kollázs… RÓLAM :D:D:D Butánbambulós kép is van!