Bali… The Island of the Waterfalls

Bali tele van vízesésekkel, folyócskákkal, tavacskákkal, amik mind olyan gyönyörűek, hogy otthon csak egyikükre ráépítenék egy teljes régió turizmusát. Itt azonban egy 3 soros bejegyzéssé válnak egy útikönyvben, mert ez a környék tele van ilyesféle látnivalókkal. Egyik nap elmotoroztunk az egyikhez, és csak azzal nem számoltunk, hogy az egész magasan a hegyekben lesz, és jól szét fogunk fagyni kabát nélkül. Aprócska fail. Képek a vízesésről és az azt körülvevő vegetációról.
Az oda vezető út.

 



A vízesés maga.

Team waterfall vs. Lili :D

Növénykék…











 

waterfall1

Bali… Daily Ricepad

Ezeket a fotókat Lili csinálta a motorról és szerintem tök jók lettek így gondoltam felrakom őket egy külön postba. Nice work Pokka.













Fotók eredeti méretben... Ezentúl lesz ilyen link a bejegyzések végén :D

lilis ricepads

Bali… oh the spectacular South!

 

       Megejtettünk egy kis utazást délre, Kutára és környékére. Dél Bali sokkal fejlettebb mint az észak (sokak szerint romlottabb), egyáltalán nem hasonlít Indonézia többi részére. Rengeteg luxust kínál az ide látogató turistáknak, 5 csillagos hotelektől a gyönyörű lakberendezési boltokig. Megvan itt minden komolyabb gyorsétterem lánc, mindenféle stílusú szórakozóhely, bárok, tetováló szalonok, márkás ruha boltok százai. Hátránya, hogy dél sokkal zajosabb, zsúfoltabb, Denpasar egy nagy nyüzsgő méhkas, 500 ezer mindenfelé igyekvő kis méhecskével, akik bazi nagy dugókat okoznak lépten nyomon, lévén, hogy ezeket a  városokat bizony indonézek tervezték, nem gyarmatosító Európaiak mint Singaraját itt északon. Meg is van az eredménye :D Rengeteg egyirányú utcácska, hatalmas köröket kell leírni, hogy eljuss egy pontra, igazi rémálom a közlekedés. Ennek ellenére nekem tetszik a dél, én ilyen városi gyerek vagyok. Emellett csak itt vannak hófehér strandok és lehetőség a szörfözésre  (esetleg még Keleten).

   Mire hazaértünk délről, Cseszlai úr bejelentette, hogy megvan a repjegye Londonba 23.-ára, és ezzel világossá vált: elhagyja kis csapatunkat. One man down. Ez újabb lökést adott a már egy ideje körvonalazodó tervemnek, amibe most borultam bele igazán, kis déli kiruccanásunk során: át akarok költözni oda. Ezt még nem tudom, hogy oldjuk meg, mert az egyetem ide köt minket, a ház fél évre ki van bérelve, de ha ezeket sikerül áthidalni pénzveszteség nélkül, akkor szerintem nekilátunk.

Mi is a baj az északkal?

    Mi ugye észak Balin lakunk. Aki valaha is járt szigeten, az tudhatja, hogy ez a legnyugisabb, turisták által kevésbé látogatott része. Olyan kis  vidékies. Mi konkrétan egy faluban lakunk, Kalibubukban, ami Lovina része. Lovina egy mesterséges kreálmány, amolyan marketinges elnevezés, pár tengerparti faluból álló turisztikai övezetre. Olyan 10 km-re van Bali második legnagyobb városa, Singaraja. Utunkat befelé sok kis falucska, házacska szegélyezi, szóval gyakorlatilag el se hagyjuk a civilizációt. Ha jól nyomja az ember, olyan 12 perc alatt Singaraja központjában lehet lenni.  Singaraja egy 120  ezres egyetemi városka, a korábbi holland gyarmati központ.

Azzal, hogy azt mondom egyetemi város, mindenkiben bulik tömkelegének képzete merülhet fel. Nos, az indonéz egyetemista nem igazán hasonlít az európaira. Olyan 15 évesnek néz ki és kb. úgy is viselkedik. Annyira is bulizik. Amik vannak szórakozóhelyek itt Lovina környékén, azok jól néznek ki, csak épp nincs bennük ember. Mert, hogy Lovina elég halott turisztikailag. Akik ide jönnek turisták, azok vagy nyugdíjasok és itt vesznek házat, mert észak Bali természeti szépségekben és nyugiban valóban verhetetlen, vagy pedig egy Bali körút részeként 2-3 napra keverednek csak ide, főleg búvárkodni. Mert itt főleg búvárkodni lehet. A parti homok egy 1920 környéki vulkánkitörés óta  fekete és csúnya, hullámok nincsenek, így a vízi sportok kiestek, de a víz hugymeleg (és nem túlzok!) és tele van korallokkal, így igazi búvárparadicsomnak számít.

  Viszont nekem annyira nincs pénzem búvárkodni, ami a szörfözés többszörösébe kerül, így rábasztunk :D Szóval kicsit úgy érezzük magunkat, mintha valaki Magyarországra kapna ösztöndíjat, de nem Budapestre, hanem Bivalybasznádra,  ahol gyönyörűek az erdők, de nincs semmi izgalom. Ennek ellenére nem rossz itt élni, csak úgy érezzük, így elfolyik az egy év, anélkül, hogy valóban kalandos utazás lenne. Majd kiderül, hogy lesz, de addig is prezentálnám a déli utazás képeit.

 

Kuta, ahol az egész Bali hisztéria elkezdődött. Hófehér homok, kezdő szörfös barát hullámok, és elképesztően nyomulós helyi kereskedők.

 

 

 

Átmotoroztunk PadangPadangra is. Ez egy aprócska strand, ahova kúgy kell leereszkedni kis sziklába vájt lépcsőkön, és mivel nincsennek nagy hullámok, lehet úszni. Elvileg. A víz vagy 100 méterig derékig ér, és az alja gonosz, köves.  De nagyon szép… :) Ez már nem Kuta környéke, a félszigeten még kíjebb van, be is rakok ide egy térképet, hogy lássátok. Errefelé laknék szívesen. Nyugis, szép, de közel a nyüzsgés…

 

 

 

 

Ennek ugyan semmi köze délhez, de marha jól nézett ki. Az autópályán fotóztam, PadangPadang és Kuta közt :)

 

Teljes album megtekintése

Bali… the language they dont speak vol.1

“A nyelv amit tanulok, azt nem igen beszélik itt, de a tény, hogy létezik, inspirál engem”
   Gondolom mindenkit nagyon izgat már, milyen furcsa nyelvet is tanulunk itt elvileg... Nos, abból indulok ki, hogy hozzám hasonlóan mások is elég vakon lehetnek, miféle hely is ez pontosan, azon kívül, hogy híres nyaralóhely. Bali Indonéziában van, ami Malajzia szomszédságában  található, sőt egy szigeten még osztozik is  a két állam (Borneo). Indonézia sok kisebb-nagyobb szigetből áll, és se nyelvileg se etnikailag nem túl egységes – bár minden indonéz hasonlóan fest számomra. Mikor ide is elért a nacionalizmus szele, és az egykori holland gyarmat önálló országgá akart válni, szükségesnek látszott egy saját egységes nyelv kialakítása. A térségben (dél-kelet Ázsia)már évszázadok óta a maláj volt a kereskedők közvetítő nyelve, így logikus választásnak tűnt ezt megtenni hivatalos nyelvvé. A Bahasa Indonesia, azaz az indonéz nyelv tehát nagyrészt azonos a Bahasa Malay-jal, csupán pár kifejezésében különbözik, a szerkezetük gyk. megegyezik. Az 1930-as évektől a két nyelv némileg függetlenül fejlődött (angol szavak máshogy épültek be stb.) de elvileg egy maláj és egy indonéz gond nélkül elbeszélget egymással.  Legalábbis remélem, mert annak a reményében folytatom keresztes hadjáratom ezen fura nyelv meghódítására, hogy majd használhatom a virágzó gazdaságú Kuala Lumpurban.
   Nyelvet tanulni ugye ott a legjobb, ahol azt beszélik. Sajnos két hét itt lét után realizálódott bennünk, hogy itt kutya se beszél indonézül, így aztán abból, hogy figyelgetjük őket egy kurva szót nem fogunk ellesni. A Bahasa Indonesia ugyanis senkinek sem anyanyelve, bár minden nem teljesen világtól elszakadt indonéz beszéli. Minden szigetnek van 1-2 saját nyelve, amik a helyi törzsi nyelvek leszármazottai, és a helyiek ezeken csevegnek egymással. Így Balin mindenki balinézül beszél, ami egy fura kissé ugatós nyelv, és még azt se tudjuk megmondani, hol érhet véget egy szó és kezdődik egy másik. Indonéz tudásukat csak akkor veszik elő, ha más szigetről érkezettel kell beszélniük, vagy nagyon hivatalos szituációba keverednek. Persze, ha mi indonézül szólunk hozzájuk úgy válaszolnak, csak épp magán beszélgetéseiket fölösleges figyelgetni, úgyse értünk egy kukkot sem.
  Mi szól akkor az indonéz nyelv tanulása mellett? 250 millió beszélő azért nem hangzik rosszul. Az negyed milliárd, a föld lakosságának egy huszonnegyed része, azaz több mint 4%-a. Ennél nagyobbat valószínűleg csak az angol vagy a kínai megtanulásával lehet egyszerre markolni. Ilyenekkel motiválom magam. A matek jól hangzik, de az indonéz valóság kevésbé inspiráló :D
    A probléma a helyiekkel nehezen fogalmazható meg politikailag korrekten. Mondjuk úgy, hogy ők máshogy okosak. Hogy mi is az a másik szellemi terület, ahol ők az erősebbek, azt még ugyan nem találtam meg, de léteznie kell. Bízom benne. Persze itt is akadnak üdítő kivételek, de az átlagnak egy 4-5 termékes vásárlást követő pénzvisszaadás már túlterheli  a rendszerét. Gondoljatok bele, mi történik ha az ember azt próbálja prezentálni neki, mekkora teljes éves bevételre számíthatnak, ha “x” összegért bérlek ki tőlük valamit egy hónapra. Már nem is erőltetem ezt a fajta alkudozási stratégiát. De legalább alapos embereknek ismertem meg őket. Ha pl. valamit javítanak, gondosan letesztelik, milyen is lett a végeredmény, csupán egy baj van a módszerükkel: miután megállapították, hogy nem lett tökéletes, és ezt a vevő is látta, boldogan átadják a terméket. Az ember meg néz rájuk hitetlenkedve, hogy ezt így, hogy? A fickó akitől a motoromat bérlem, miután követeltem, hogy adjon még egy visszapillantó tükröt, hogy meglegyen a kettő, bedugta azt a helyére, és megállapította, hogy simán kiesik. Ezek után rám nézett, és megkérdezte, hogy “bagus” (jó)? Mondtam neki, hogy dehogy jó baszki. Erre körbenézett a földön, felvett egy kis szemetet – valami zacskó darabot – rácsavarta a tükör nyelére, és újra bedugta, hátha megáll. Hozzáértem és egyből kidőlt. Újra megkérdezte bagus-e már. Mikor látta, hogy nem vagyok éppen elégedett a dologgal bement, és kihozott egy doboz pillanatragasztót. Becsülettel bele is nyomta mindet a menetbe…
    Elsőre ennyi elég is nyelvtanulós kalandjaimból, de a jövőben majd írogatok kicsit a felépítéséről, meg az egyetemről, ahol elvileg tanítják nekünk.  A Vol.2-ben.

Selamat Jalan… boldog sétálást…

Bali… ME and the Food

Itt következzen pár kép rólam, hogy kis családom örvendjék, és néhány kajafotó, amiket mindig lelkesen gyártok.



Ez is már nagyon alkonyatkor készült, magas isoval, így kissé zajos…




Es Teller. Minden gyomrok megbetegítője, sok csapvízből készült jéggel.




Egy jól sikerült nasi goreng, rózsaszínre színezett rákszirommal.




 

És egy bakso komplett, azaz csirke, marha és nem akarom tudni micsoda alapú húsgombócokkal telerakott leves.

Bali… Full Moon Party

Gondoltam rakok ide egy képet a kedvenc látnivalómról Balin, a rizsföldek egyikéről. Pont alkonyat előtt.


Ez csak 2 perccel készült korábban. Ennyit sötétedett közben :) Balin este 6 kor kezd sötétedni, és fél 7-re már alig látni. Jó rövidek a napok, közel az egyenlítő.
 

És íme néhány nem túl jól sikerült fotó arról a ceremóniáról, ahova Dionnal és az egyik fiával mentünk el (Bagus 1 és Bagus 2 a fiai. A bagus “Jó”-t jelent indonézül, de így hívták azt a hotelt is ahol Dion melózott, innen a nevük :D ) . Nem volt világos, hogy mi adta az alkalmat a több száz (ezer? )balinéz összegyűlésére egy templom-udvarban, ami körül ad-hoc jelleggel búcsú szerűség is épült. Talán a templom szülinapja volt, talán csak valami félévenkénti szokásos ünnepségre, vagy talán a telihold tiszteletére gyűltek össze, nem sikerült elmagyarázniuk. Minden esetre kaptunk tradicionális öltözéket Diontól, hogy ne lógjunk ki nagyon a tömegből (persze kilógtunk, mi voltunk az egyetlen fehérek). A szertartás maga nem volt egy nagy izgalom, 2 óra tömény kántálás, füstölő égetés, de érdekes volt látni, milyen befogadó ez a vallás, és hogy el sem gondolkodnak rajta, mi a fenét keres itt 2 bulé (fehér turista), csak szépen minket is meghintenek vízzel, és riszt ragasztanak a homlokunkra, áldás képpen. 

Dionnal és családjával.

Bali… Dancing

Megnéztünk egy ilyen zenés-táncos balinéz mulattságot, amelyet elsősorban a turistáknak csináltak a strandon, valami hajós napok részeként. A környék összes falujának tánccsoportjai megmutatták tudásukat, miközben a tradicionális balinéz gamelánon ügyködtek a zenészek. Őszintén szólva  engem nem kötnek le a táncok, az ilyen minden akrobatikus elemet nélkülözők meg még annyira sem, de szépek voltak a  ruhák, meg Balin kb ez az egyik leghíresebb dolog, így gondoltam teszek fel róla képeket. A gamelán hangja amúgy nagyon uncsi, ritmikus csapkodás, nem hallgatnám önszántamból. Viszont délután mikor a strandon punnyadtunk, jammelgettek a zenészek a próba szünetében, és egész jó kis jazzet tudnak tolni a tradicionális hangszerükkel.
Íme a képek. Nem a legjobbak, mert ehhez valami durva vaku meg teleobjektiv kombó kellett volna, vagy nem tom mi, de próbálkoztam.

Az utolsó táncosnő felhívogatott pár gátlástalan öreg ausztrál turistát, hogy  járjanak vele termékenységi táncot, amit ők örömmel meg is tettek. Elég idétlen volt.


A ruhák azok elég durvák voltak, minden falué más és más.