“A nyelv amit tanulok, azt nem igen beszélik itt, de a tény, hogy létezik, inspirál engem”
Gondolom mindenkit nagyon izgat már, milyen furcsa nyelvet is tanulunk itt elvileg... Nos, abból indulok ki, hogy hozzám hasonlóan mások is elég vakon lehetnek, miféle hely is ez pontosan, azon kívül, hogy híres nyaralóhely. Bali Indonéziában van, ami Malajzia szomszédságában található, sőt egy szigeten még osztozik is a két állam (Borneo). Indonézia sok kisebb-nagyobb szigetből áll, és se nyelvileg se etnikailag nem túl egységes – bár minden indonéz hasonlóan fest számomra. Mikor ide is elért a nacionalizmus szele, és az egykori holland gyarmat önálló országgá akart válni, szükségesnek látszott egy saját egységes nyelv kialakítása. A térségben (dél-kelet Ázsia)már évszázadok óta a maláj volt a kereskedők közvetítő nyelve, így logikus választásnak tűnt ezt megtenni hivatalos nyelvvé. A Bahasa Indonesia, azaz az indonéz nyelv tehát nagyrészt azonos a Bahasa Malay-jal, csupán pár kifejezésében különbözik, a szerkezetük gyk. megegyezik. Az 1930-as évektől a két nyelv némileg függetlenül fejlődött (angol szavak máshogy épültek be stb.) de elvileg egy maláj és egy indonéz gond nélkül elbeszélget egymással. Legalábbis remélem, mert annak a reményében folytatom keresztes hadjáratom ezen fura nyelv meghódítására, hogy majd használhatom a virágzó gazdaságú Kuala Lumpurban.
Nyelvet tanulni ugye ott a legjobb, ahol azt beszélik. Sajnos két hét itt lét után realizálódott bennünk, hogy itt kutya se beszél indonézül, így aztán abból, hogy figyelgetjük őket egy kurva szót nem fogunk ellesni. A Bahasa Indonesia ugyanis senkinek sem anyanyelve, bár minden nem teljesen világtól elszakadt indonéz beszéli. Minden szigetnek van 1-2 saját nyelve, amik a helyi törzsi nyelvek leszármazottai, és a helyiek ezeken csevegnek egymással. Így Balin mindenki balinézül beszél, ami egy fura kissé ugatós nyelv, és még azt se tudjuk megmondani, hol érhet véget egy szó és kezdődik egy másik. Indonéz tudásukat csak akkor veszik elő, ha más szigetről érkezettel kell beszélniük, vagy nagyon hivatalos szituációba keverednek. Persze, ha mi indonézül szólunk hozzájuk úgy válaszolnak, csak épp magán beszélgetéseiket fölösleges figyelgetni, úgyse értünk egy kukkot sem.
Mi szól akkor az indonéz nyelv tanulása mellett? 250 millió beszélő azért nem hangzik rosszul. Az negyed milliárd, a föld lakosságának egy huszonnegyed része, azaz több mint 4%-a. Ennél nagyobbat valószínűleg csak az angol vagy a kínai megtanulásával lehet egyszerre markolni. Ilyenekkel motiválom magam. A matek jól hangzik, de az indonéz valóság kevésbé inspiráló :D
A probléma a helyiekkel nehezen fogalmazható meg politikailag korrekten. Mondjuk úgy, hogy ők máshogy okosak. Hogy mi is az a másik szellemi terület, ahol ők az erősebbek, azt még ugyan nem találtam meg, de léteznie kell. Bízom benne. Persze itt is akadnak üdítő kivételek, de az átlagnak egy 4-5 termékes vásárlást követő pénzvisszaadás már túlterheli a rendszerét. Gondoljatok bele, mi történik ha az ember azt próbálja prezentálni neki, mekkora teljes éves bevételre számíthatnak, ha “x” összegért bérlek ki tőlük valamit egy hónapra. Már nem is erőltetem ezt a fajta alkudozási stratégiát. De legalább alapos embereknek ismertem meg őket. Ha pl. valamit javítanak, gondosan letesztelik, milyen is lett a végeredmény, csupán egy baj van a módszerükkel: miután megállapították, hogy nem lett tökéletes, és ezt a vevő is látta, boldogan átadják a terméket. Az ember meg néz rájuk hitetlenkedve, hogy ezt így, hogy? A fickó akitől a motoromat bérlem, miután követeltem, hogy adjon még egy visszapillantó tükröt, hogy meglegyen a kettő, bedugta azt a helyére, és megállapította, hogy simán kiesik. Ezek után rám nézett, és megkérdezte, hogy “bagus” (jó)? Mondtam neki, hogy dehogy jó baszki. Erre körbenézett a földön, felvett egy kis szemetet – valami zacskó darabot – rácsavarta a tükör nyelére, és újra bedugta, hátha megáll. Hozzáértem és egyből kidőlt. Újra megkérdezte bagus-e már. Mikor látta, hogy nem vagyok éppen elégedett a dologgal bement, és kihozott egy doboz pillanatragasztót. Becsülettel bele is nyomta mindet a menetbe…
Elsőre ennyi elég is nyelvtanulós kalandjaimból, de a jövőben majd írogatok kicsit a felépítéséről, meg az egyetemről, ahol elvileg tanítják nekünk. A Vol.2-ben.
Selamat Jalan… boldog sétálást…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése