Bali… Lili in da house

Kis kommunánk egészsége nem szolgál valami jól, vannak akik gyomor problémákkal küzdenek (értsd: fosnak), Cseszlai Úr denghi lázból lábadozik. Az elmúlt napokban vele rohangáltunk korházba, míg végül a 2. vérvizsgálatból kiderült, hogy a gonosz kis szúnyogok kapták el. Én egy nem túl autentikus problémáról tudok beszámolni: folyik az orrom. Ehhez azért nem kellett Ázsiáig jönni…
Lili már itt van velem, túl is van az első sokkon. Értsd: észak Bali olyan mint egy álmos kis falucska, a tengerpart pedig koszos és fekete. Remélem majd talál magának valami elfoglaltságot. Hamarosan megérkeznek a 2. havi anyagi forrásaink, és megfogadtam, hogy ezeknek minél nagyobb részét utazásba fogom fektetni, mert itt bizony kurva unalmas :D Szép, csak uncsi. Mivel az elmúlt 10 napra vészesen kifogytam a pénzből, eléggé ide voltam kötve.
   Ha sikerül beleborulnom az indonéz tanulásba, akkor itt is jól elvagyok, csak néha hiányzik egy nagy város civilizált nyüzsgése. Pl. Szingapúré, ahova ha valaki tud gyakorlati helyet valamikorra, ne habozzon szólni nekem ;) Remélem ha elkezdünk utazgatni újra megjön a kedvem kissé Indonéziához, mert amúgy gyönyörű hely, csak olyan szép a házunk, hogy hajlamosak vagyunk minden pénzt annak fejlesztésébe ölni. Ezzel a hibás szemlélettel le kell állni. Ezért most ide is leírom magamnak: Balázs ez nem a te házad, csak bérlitek, ne vegyél bele semmit, mert úgyis ITT KELL HAGYNOD A VÉGÉN. Najó, még egy ruha akasztót engedélyezek magamnak.
   Készítettem végre pár száz fotót, úgyhogy van miből mazsoláznom (oké, a pár százból 30 pl.ugyanarról a húsos gombócról, azaz BAKSO-ról készült :D).
  
Mivel a hülye részeg ausztrál turisták ellopták az előző sisakom Kután a szórakozóhely elől, meg kellett lepnem magam egy új darabbal. Íme. Igen Tomi, az ott Kenshin.  Magam ragasztottam rá… :D





Egy ilyen sisak itt 150ezer rupiah, azaz olyan 3600 Ft.  Következzen a bizonyíték, hogy Lili valóban megérkezett :)
Itt épp Dion mesterrel ücsörög, egy hajnalban tett titokzatos célú kirándulásunk alkalmával, fent a hegyekben.

Itt pedig barátkozik egy tejes-gyümölcsös-zselés helyi csodával egy warungban, ahol több időt kellett eltöltenünk mint vártuk, mert egy bazi nagy trópusi eső tört ki. Én ilyen nyalánkságokat nem eszek, mert tej van bennük, cserébe az én gyomrom soha nem dől be a  csapvízből készült jégben lévő baciktól.



Vihar utáni/előtti alkonyat közeledte Balin, rizsföld előtt.  Teljesen más ilyenkor a táj hangulata, mint ragyogó napsütésben.




Gondoltam megörökítem új járgányomat, az erre a hónapra bérelt Suzuki Skywawemet. 125 cc, nagyobb csomagtér (belefér a bukóm!), magasabb, nehezebb, egyszóval ideálisabb nekem mint a korábbi kisebb Yamaha Miom. Most Lilinek van olyanja. A Suzuki kissé kevésbé megbízható darab úgy érzem, de sokkal szerethetőbb. Hazavinném. Csak otthon nem vezethetném :D:D



Ezen rajta van az elpusztíthatatlan Lacoste flip-flopom is, ami már vagy 4 éve szolgál, de sajna lassan eléri a sarkam a talajt, mert átlyukad az anyag. Akkor valószínűleg benti papuccsá avanzsál majd.