Kuala Lumpur... Made by China

Már három napja Kuala Lumpurban vagyunk, ami Bangkok után a civilizáció fellegvárának tűnik - hozzáteszem, Budapestet is rommá neveli e tekintetben. Air Asia repített ide minket, amiről csak jó tudok mondani. Szép volt, új, pontos, csinos maláj stewardessekkel - minden ami hiányzott az ukránokból. A szarabb, fapados reptéren szálltunk le, és valóban ott várt minket a fickó, akinek Őszy emailt írt, hogy tudna e segíteni nekünk szállást találni Kuala Lumpurban. Csaba ötven körüli csellista a Kuala Lumpur-i filharmonikusoknál, és már 12 éve él Malájziában. Nem csak, hogy behozott minket a reptértől 80km-re fekvő KL-be ("kijel" ahogy a helyiek mondják) de be is fészkeltük magunkat hozzá már 3 napja, hurcolászik minket mindenfelé, idegenvezetést tart, sőt holnap még a dzsungelbe is elszállítmányoz minket, hogy odacsapjunk a Taman Negara őserdőnek közösen. Ha esetleg majd olvassa a blogot, ami megeshet, mert elmagyaráztuk neki mi is az, ez úton is nagyon köszönjük a kedvességét, nagyon jól éreztük magunkat eddig Malájziában, sokkal otthonosabban mint Thaiföldön, és ez főleg neki köszönhető... Mivel holnap eltűnünk a civilizációból 2-3 napra a világ egyik legszebb és konkrétan a legöregebb őserdejébe, ideje, hogy feltegyem az eddigi KL-es fotóimat, és írjak kicsit erről a furcsa országról.


   Malájzia viszonylag fiatal képződmény, az 50-es években vált angol gyarmatból független országgá. Azóta is szédületes tempóban fejlődik. A fejlődés motorjai úgy tűnik nem igazán a malájok, sokkal inkább az itt élő számos kínai, akik még telepesként érkeztek ide a 19. században.. Az ő kezükben van a gazdaság, a kissé egyszerű malájoké azonban a politikai hatalom. Némi (jó sok )pozitív diszkrimináció segíti a malájok esélyegyenlőségét, a szorgos kis kínaiak gyakorlatilag másodrendű polgárok. Érdekes helyzet ez, aminek számos jelével találkoztunk mi is. Ha valaki ügyesen útba igazított minket, vagy jó üzleti érzéke volt mikor eladott nekünk valamit, szinte mindig kiderült, hogy kínai, ha jól megnéztük a fejét... Ezenkívül vannak még indiaiak is szép számmal, így tudtunk nézni látványos hindu szentélyt is. A malájok mind muszlimok, ez az államvallás is, így sok fejkendős nő szaladgál az utcákon. Azért olyan szuper szigorúan nem veszik a dolgot, szunniták, így semmi extremitással nem találkoztunk, így első valós benyomásom az iszlámról nem különösebben negatív, mint vártam volna olvasmányaim alapján.
    Azért ahhoz, hogy egy ország ilyen szédületes tempóban fejlődjön nem elég pármillió kínait importálni, kell valami üzemanyag is abba a motorba. Esetünkben ez nem más mint jó sok olaj. KL olajból épült, főleg a közepén meredező hatalmas Petronas ikertornyok. A Petronas a nemzeti olajtársaság egyébként, teljesen maláj kézben tartva.


   Akkor következzen pár kép, amiket KL-ről lődöztem a 3 napban, meg ami eszembe jut róluk :)


Első este a Petaling Street-re vitt el minket Csaba, ez Kuala Lumpur legjobb piaca.  Van itt minden amit hamisítani lehet: órák óriási tömege, ruhák, öngyújtók, mobil tokok, és amiben a legjobbak: bőrtáskák. Nem tudom van e még a világon hely, ahol 4 ezer forintért valódi, gyönyörű bőr aktatáskákat adnak - csak jól kell alkudni. Az automata órák 100-150 ringit körül vannak, azok közt is akad igazán tökéletes koppintás. Én annyira nem vásárolgattam, csak megjegyeztem, hogy KL-en keresztül kell majd haza repülnünk :P Alkudni kötelező, akár 70%-ot is lehet, az árusok pedig egész jól beszélnek angolul, Bangkokkal ellentétben.


A piac a kínai negyed közepén van.

Rolex, Bulgari, Tag Heuer, amit akarsz... főleg automaták. Nem tudom meddig bírják, állítólag jók...

Olcsóbb másolatok.

Louis Vuitton és Burberry nagyon megy...

Megy az 100 ringit alá is...

Kipróbáltunk pár új gyümit, már bátrabbak vagyunk ilyesmiben. Nem öl itt meg semmi... :P Lichi meg rambután, jó mindkettő.

Másnap reggel egy hindu zarándokhelyet lestünk meg, ami hálás fotó témának bizonyult. Egy balrang rendszer köré épült, vannak újabb és régebbi részei is. Az új hindu dolgokra jellemző, hogy elég gagyi műaranyozást használnak, így a végeredmény jó nagy giccs. Azért mondjuk ez a kb 20-30 méteres szobor elég impozánsra sikerült... Az alatta nem olyan pici szentély... :P

Ünnepi időszakban pár nap alatt több millió hindu zarándok mászik fel ezeken a lépcsőkön, fejükön 20 liternyi áldozati tejjel, hogy lerója tiszteletét odafönt a barlangoknál.

Ez a kedves úriember (egy brahman?) nekem is nyomott 1 ringitért fehér pöttyöt a homlokomra, megtisztítva ezzel.

Érdekes indiai asszony, csak úgy lefotóztam...

Odafönt szép nagy barlang...

 A hatalmas barlang tele van kis szentélyekkel, szobor csoportokkal.

Sok majmocska él itt, ha nagyon elszaporodnak irtják is őket. Vigyázni kell velük, elvesznek kaját, meg amit még kinéznek maguknak. Kis geciputtony aprómajmok ezek kérem...

A falak tele vannak cseppkövekkel. Errefelé ezen nem izgulnak, tapizható, törhető...

Ő egy öreg szent asszony, születése óta növeszti a haját.

Itt ezt a bejegyzést befejezem, hogy ne legyen még nagyobb szörny, de van még kép bőven ;)

Koh Chang... Im On a Motherfockin Elephant

Elefantoglani mindenki akar egyszer életében - pl. nekem még soha nem jutott ugyan szembe, de valahol mélyen éreztem, hogy valami hiányzik. Valószínűleg nem  az elefántok voltak azok, mert azért ez nem volt akkora élmény. Izgalmat csak az hozott a marha lassú állat hátán való zötykölődésbe, hogy a miénk kissé hisztis jószág volt, és néha baszott előre haladni lovasa nógatására. Igaz én se rajonganék érte, ha minden nap többször fel kéne gyalogolnom egy éles sziklákkal teleszórt meredek hegyi patak medrében. A fültövét rugdosta ütemesen a  kis sofőrünk. Volt egy kis  szekerce szerű fegyvere is, később azzal is megnevelte szegény kis bazinagy állatot, aki úgy vinnyogott mint egy kutyus akire ráléptek. Sajnáltuk... de  azért örültünk, hogy lovasunk kézben tartja a lényt, mert izgultunk rendesen ha makacskodott :D Pár kép...

 Baby&Anyukája

 Felszerszámozott elefánt várja utasait. Ez nem a miénk volt.

A lovas ilyen hülye pózban rugdalja az elefánt fültövét.

Itt egy elefánt kb. 20 perc alatt ér fel. Gyalog olyan 3 lehet :D

Fotel az elefánton. Egy LCD képernyő kéne még a fejére. El is bírná simán.

A csúnya angol turisták feje úgyse érdekel senkit...

 Amolyan been there, done that érzés maradt bennünk. Egy robogózás elsőre izgalmasabb mint egy elefantoglás Koh Chanon - ez volt a csapat egybehangzó ítélete.

Koh Chang... Nature

Még egy pár Koh Changos kép, mert gyönyörű hely volt...

Benéztünk kicsit a dzsungelbe is, ingyenes waterfallt nézni :)

Találtunk egy új építésű Hindu templomot.

Holnap írok majd az elefantoglás annyira nem fantasztikus élményéről, meg ugye megérkeztünk Kuala Lumpurba, úgyhogy ha már lesznek konkrétabb elképzeléseim erről a városról is, megosztom azokat is a bejegyzés szerkesztő ablakkal... Meg lesz éjszakai fotó a Petronas tornyokról. Ha sikerül :D 

Koh Chang

Miután kifizettük az eddigi legdrágább (km/baht arányosan) taxi utunkat, itt ülök egy Bung Bao, vagy Bang Bao vagy valami ilyesmi nevű kis halászfalúban, helyesebben egy gyönyörű, szuper zöld füvű, bungallokkal teleszórt parkban, amiből egyenesen a vz fölötti cölöpökre épült településre juthatunk.


Pickupokon szállítják ide a jó népet a zöldellő sziget legtávolabbi, legnyugisabb szegletébe. Egy pickupot se indtanak el addig, míg meg nem tellik 12 emberrel, hogy szépen bevasalhassák a teljes 1440 bahtukat a hegyeken át vezető 45 perces útért. Ezért egy taxis egész nap furikázna fel alá 4 embert Bangkokban, de mivel a szigeten úgy néz ki monopol helyzetben vannak a pickupos arcok, megtehetik. A pikcupokkra egyértelmüen nem fér fel 12 normális szélességű ember, de a thai arcok azért megpróbálják, a csomagokat pedig feldobálják a tetőre. Büszke vagyok a hátizsákomra, mert menetközben volt egy durva 15 perces eső, de nem ázott be igazán, maximum nyirkos lett. Good job Mr.McKinley! A szállás kis édes, pálmalevelekből készűlt két személyes Bungallókat jelent, esténként kis alkudozás után fejenként 266 bahtért . Ennyiért a Balaton parton sátorhelyet sem adnak már talán. Van bennük melegvíz, wc, áram, egy nagy mitsubishi ventillátor és viharbiztosnak tünnek, mert hatalmas esőben érkeztünk meg, belül mégis szárazak voltak.

Ennek a kis cölöpökön álló alkalmatosságnak a teraszán ücsörgök és nézem a készülödő vihart a tenger felett bemenekültem a trópusi eső elől a kunyhóba mondat közben. Ilyen az esős évszak itt Thaiföldön, egyszercsak elered az eső, akkora cseppekben amibe tíz magyar csepp beleférne, és zuhog pár percig. Vagy egy-két óráig. Aztán ahogy jött el is tűnik, csak a borongós ég jelzi, ez nem az igazi strand idő. Hideg persze nem lesz ilyenkor sem, esetleg a széltől borzong meg az ember. Hosszas tanakodás előzte meg, hogy ilyen időben eljöjjünk e Koh Chang-ra, de mostmár úgy látom abszolut megérte, gyönyörű a környezet és lesz is itt mit csinálni bőven. Elefánt lovaglás, túrázás az őserdőben, robogózás a szigeten, majom iskola, egyik se hangzik unalmas programnak... Megint nagyon tetszenek a trópusok, Pattaya és a kurvuló tájok már majdnem elvették a kedvemet, de itt mindenki nyugodtabb, félősebb, és még a taxisoknak is van tartása. Mikor megláttuk a ködbe burkolózó szigetet a szárazföldről reggel 6-7 fele, olyan volt minta Jurassic Parkban. Csak mi nem magán helikopterrel érkeztünk, hanem 80 bahtos komp jeggyel. Amúgy ismét kiderült, az utazás összességében sokszor drágább ha magadnak intézed, mint ha szervező irodára bízod, a rengeteg kis jelentkező rejtett költség miatt, de a szállást sokkal érdemesebb magadnak kialkudni.

Itt Senki nem tud angolul, még az eddigiekhez képest sem, pedig eddig se igen találkoztunk alapfokút meghaladó nyelvtudással. Az itteniekhez képest a hülyén nyávogó Bangkoki árusok " Noooo can"-jei és "aaaalreeady cheapoooo"-jai kommunikációs bravúrnak tűnnek. A recepciós lány a bungalló parkban elszaladt egy fickóért aki szintén nem tudott angolul, aki ezért felhívta a főnökét, akivel megalkudtunk az árról telefonon... :) Ez tényleg egy kis halászfalu az isten háta mögött, aminek a lakói sztem még ma sem értik vajon mi a fenének jönnek ide a külföldiek, de ha már így özönlenek, boldogan megfejik őket. Amúgy ahogy egész Thaiföldön, itt is nagyon kevés a túrista most, mondhatni holt szezon van. Bangkokban alig láttunk 1-2 fehér arcot...

Mivel itt még nem oldottuk meg, hogy legyen netünk (bár csodák csodája a gép itt is lát egy wifi hálózatot... ) ezt a postot csak Wordbe gépelem, későbbi feltöltésre. Most végre van időm írni arról, hogyan basszák el akkurátusan a tájok az egyszeri túrista számára az itt töltött időt. Elsősorban az elképesztő erőszakosságukkal. Európában ha valami szolgáltatást akarsz igénybe venni, te keresed meg a szolgáltatót, és még a Váci utcában éttermeket kinálgató rikkancsokat is utáljuk. Bangkokban viszont a taxisok és a masszázs szalonok miniszoknyás lányai folyamatosan nyomulnak, hogy eladják neked magukat, vagy szolgáltatásukat. Nem tudsz este úgy végig sétálni egy főút mellett, hogy ne jönne melléd 5 taxis és ugyanennyi tuk-tukos, ajánlgatva, hogy elvisz kurvázni, vagy masszázsra vagy ami épp eszébe jut. És erőszakosak. A nemet nem értik. Csak jönnek, kiabálnak, akarnak, ami elösször vicces, szórakoztató aztán gyilkosan idegesítővé válik. Mindenki dolgozik 1-2 helynek, ahova el akarnak rángatni, hogy megkapják a bolttól a kuponjukat. Mint kiderült a kuponokért még csak nem is pénzz jár, Mr. Udon a kurvánként kapott pecsétjeiből ha összegyűjt ötöt, egy üveg Whiskey-t kap... Ezért zargatja naphosszat a túristákat, és próbálja őket elcsalni a kupiba amitől a piát kapja majd. A Soi Cowboy utcája gyönyörű thai gogo lányokkal és kurvákkal van tele, aki hivogatnak, visítoznak, oda rohannak hozzád belemarkolni a farkadba, hátha becsalogathatnak, és ez így mókás is pár órára, még akkor is, ha nem dugni jöttél Bangkokba. Pattaya viszont olyan, mitha gondoltak volna egyet, és egy egész várossá bővítették volna azt a pár Bangkoki utcát. Pattaya a világ legnagyobb kuplerája, a legerőszakosabban nyomuló kurvákkal. Folyamatosan vistanak, helloznak az idegestő nyávogó angolukkal, és az igazán erőszakosak még beléd is markolásznak. Az igazán erőszakos, hatalmas mellű ribancok mint kideritettük általában Ladyboyok, azaz transzvesztiták. Brutálisan jól meg vannak csinálva, csupán hangjuk árulhatja el őket - vagy késöbb az ágyban a farkuk.

Az emberben önkéntlenül is az a kép alakúl ki, hogy a thaiok egy büszkeség híján lévő, alantas kurva népség. Ez valószinűleg nincs így, de egyszerű túristaként főleg ez jut. Hamis mosolyok, két lábon járó pénztárcának nézés... pedig gyönyörű ország lenne amúgy.

Koh Chang ellenben marha szep...  ra is cafolt a legtobb eddig kialakult thaiokkal kapcsolatos sztereotopiankra.


Itt lakunk. Ekezet nincs. Thai billentyuzet... :P

A part. De borus idoben nincs kedvunk furdeni. Bar hideg nincs.

Ma bereltunk robogot. Jo eros dogok, 160-ig van irva az ora, lehet 140 ig menne is, 125 kobcenti.

Itt vege lett az utnak. Leszakadt a hid, errefele megesik.

Oszy kemenyen nez a dszungelben :D

 
 
 
Ez az extra spicy leves majdnem megolt :D Sok tengeri herkentyuvel.
 
 

 
 
Ja, az bors, es csip is. Nagyon.
 

 
 
 
Jo itt a tengeri kaja. Egy tal polip a tenger mellett: 250 baht.
 
 

 
 
Cseszy a palacsintara szavaz:
 
 

 
 
Ez pedig a jo oreg csili, barmire rabaszataod ami izetlen, vagy nem finom :D
 
 

 
 
 
Innen netezek. Egy internetkavezo a vilag vegen, egy szigeten, egy hazban, ami a tenger felett all colopkon. Ennyi.
 
 

 
 
Ennyi mara, legkozelebb irok tobbet Koh Changrol, de most mar draga lesz a net, meg a billentyuzet is kiakaszt. Meg a konyokom is faj, Cseszy meg en elnyaltunk a robogoval... :P
 
 
Peacu and Lovu... :D
 
 
 

Itt vagyunk Koh Chang szigetén, egy random hajnali taxiba pattanást követően. Elhagytuk Gomorát, elmenekültünk Pattayából, éljen, sikeres volt az exodus! Az idő szar (meleg, de borús és esős), viszont a sziget gyönyörű.  Épp a dzsungel szélén ülünk, és várjuk, hogy legyen még ember a túlárazott pickup dzsipbe, mert 4n drága. És ami a legpoénabb: van wifi, itt, ingyen és még gyors is :D:D Szóval pár kép, innen, a dzsungel széléről :)

Bangkok... Queen of China Town

Pattayán ülök egy hotelben, szemben a kurvák soha be nem záró vörösen világító standjai. Most nem írok erről a városról, egyrészt mert még túl friss a bennem felgyülemlett undor az irányába, másrészt mert még sok szép bangkoki fotó van, amik  egy postot megérnek. De megígérem, szentelek majd egy filozofikusabb posztot a tájföldi szexturizmusnak is, ami részemről teljesen tönkreteszi ennek az országnak az összképét, és ami miatt valószínűleg csupán akkor térnék újra vissza ide, ha megengedhetem magamnak, hogy a plázák és csillogó hotelek világában maradjak.  Nem a kajaszag a baj, azt meg lehet szokni, de az erőszakosságot és nyomulást nem. 




Érdekes volt a kínai negyed megtekintése, bár a kedves tuk-tuk-os először egy fél várossal arrébb tett ki minket, mi meg elvesztünk a csillogó plázák tömegében két órára, amikről majd külön postot akarok írni. Mikor rájöttünk, hogy full rossz helyen vagyunk, kezdett körvonalazódni, hogy talán nem kénue megrpóbálni mindig 30 bahtra alkudni a tuk-tukot,  mert nem fogunk eljutni sehova :D Végül csak az áhított uticélhoz kerültünk. Annyira nem volt különleges élmény mint vártuk, de hangulatos része Bangkoknak.

Sajna szar itt a wifi, itt feladtam a feltöltögetést.  Ledőlök kicsit :) Pfuj Pattaya...