Elefantoglani mindenki akar egyszer életében - pl. nekem még soha nem jutott ugyan szembe, de valahol mélyen éreztem, hogy valami hiányzik. Valószínűleg nem az elefántok voltak azok, mert azért ez nem volt akkora élmény. Izgalmat csak az hozott a marha lassú állat hátán való zötykölődésbe, hogy a miénk kissé hisztis jószág volt, és néha baszott előre haladni lovasa nógatására. Igaz én se rajonganék érte, ha minden nap többször fel kéne gyalogolnom egy éles sziklákkal teleszórt meredek hegyi patak medrében. A fültövét rugdosta ütemesen a kis sofőrünk. Volt egy kis szekerce szerű fegyvere is, később azzal is megnevelte szegény kis bazinagy állatot, aki úgy vinnyogott mint egy kutyus akire ráléptek. Sajnáltuk... de azért örültünk, hogy lovasunk kézben tartja a lényt, mert izgultunk rendesen ha makacskodott :D Pár kép...
Baby&Anyukája
Felszerszámozott elefánt várja utasait. Ez nem a miénk volt.
A lovas ilyen hülye pózban rugdalja az elefánt fültövét.
Itt egy elefánt kb. 20 perc alatt ér fel. Gyalog olyan 3 lehet :D
Fotel az elefánton. Egy LCD képernyő kéne még a fejére. El is bírná simán.
A csúnya angol turisták feje úgyse érdekel senkit...
Amolyan been there, done that érzés maradt bennünk. Egy robogózás elsőre izgalmasabb mint egy elefantoglás Koh Chanon - ez volt a csapat egybehangzó ítélete.
1 megjegyzés:
Babaroglás :D
Megjegyzés küldése