Malájzia viszonylag fiatal képződmény, az 50-es években vált angol gyarmatból független országgá. Azóta is szédületes tempóban fejlődik. A fejlődés motorjai úgy tűnik nem igazán a malájok, sokkal inkább az itt élő számos kínai, akik még telepesként érkeztek ide a 19. században.. Az ő kezükben van a gazdaság, a kissé egyszerű malájoké azonban a politikai hatalom. Némi (jó sok )pozitív diszkrimináció segíti a malájok esélyegyenlőségét, a szorgos kis kínaiak gyakorlatilag másodrendű polgárok. Érdekes helyzet ez, aminek számos jelével találkoztunk mi is. Ha valaki ügyesen útba igazított minket, vagy jó üzleti érzéke volt mikor eladott nekünk valamit, szinte mindig kiderült, hogy kínai, ha jól megnéztük a fejét... Ezenkívül vannak még indiaiak is szép számmal, így tudtunk nézni látványos hindu szentélyt is. A malájok mind muszlimok, ez az államvallás is, így sok fejkendős nő szaladgál az utcákon. Azért olyan szuper szigorúan nem veszik a dolgot, szunniták, így semmi extremitással nem találkoztunk, így első valós benyomásom az iszlámról nem különösebben negatív, mint vártam volna olvasmányaim alapján.
Azért ahhoz, hogy egy ország ilyen szédületes tempóban fejlődjön nem elég pármillió kínait importálni, kell valami üzemanyag is abba a motorba. Esetünkben ez nem más mint jó sok olaj. KL olajból épült, főleg a közepén meredező hatalmas Petronas ikertornyok. A Petronas a nemzeti olajtársaság egyébként, teljesen maláj kézben tartva.
Akkor következzen pár kép, amiket KL-ről lődöztem a 3 napban, meg ami eszembe jut róluk :)
Első este a Petaling Street-re vitt el minket Csaba, ez Kuala Lumpur legjobb piaca. Van itt minden amit hamisítani lehet: órák óriási tömege, ruhák, öngyújtók, mobil tokok, és amiben a legjobbak: bőrtáskák. Nem tudom van e még a világon hely, ahol 4 ezer forintért valódi, gyönyörű bőr aktatáskákat adnak - csak jól kell alkudni. Az automata órák 100-150 ringit körül vannak, azok közt is akad igazán tökéletes koppintás. Én annyira nem vásárolgattam, csak megjegyeztem, hogy KL-en keresztül kell majd haza repülnünk :P Alkudni kötelező, akár 70%-ot is lehet, az árusok pedig egész jól beszélnek angolul, Bangkokkal ellentétben.
A piac a kínai negyed közepén van.
Rolex, Bulgari, Tag Heuer, amit akarsz... főleg automaták. Nem tudom meddig bírják, állítólag jók...
Olcsóbb másolatok.
Louis Vuitton és Burberry nagyon megy...
Megy az 100 ringit alá is...
Kipróbáltunk pár új gyümit, már bátrabbak vagyunk ilyesmiben. Nem öl itt meg semmi... :P Lichi meg rambután, jó mindkettő.
Másnap reggel egy hindu zarándokhelyet lestünk meg, ami hálás fotó témának bizonyult. Egy balrang rendszer köré épült, vannak újabb és régebbi részei is. Az új hindu dolgokra jellemző, hogy elég gagyi műaranyozást használnak, így a végeredmény jó nagy giccs. Azért mondjuk ez a kb 20-30 méteres szobor elég impozánsra sikerült... Az alatta nem olyan pici szentély... :P
Ünnepi időszakban pár nap alatt több millió hindu zarándok mászik fel ezeken a lépcsőkön, fejükön 20 liternyi áldozati tejjel, hogy lerója tiszteletét odafönt a barlangoknál.
Ez a kedves úriember (egy brahman?) nekem is nyomott 1 ringitért fehér pöttyöt a homlokomra, megtisztítva ezzel.
Érdekes indiai asszony, csak úgy lefotóztam...
Odafönt szép nagy barlang...
A hatalmas barlang tele van kis szentélyekkel, szobor csoportokkal.
Sok majmocska él itt, ha nagyon elszaporodnak irtják is őket. Vigyázni kell velük, elvesznek kaját, meg amit még kinéznek maguknak. Kis geciputtony aprómajmok ezek kérem...
A falak tele vannak cseppkövekkel. Errefelé ezen nem izgulnak, tapizható, törhető...
Ő egy öreg szent asszony, születése óta növeszti a haját.
Itt ezt a bejegyzést befejezem, hogy ne legyen még nagyobb szörny, de van még kép bőven ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése