Bali… Full Moon Party

Gondoltam rakok ide egy képet a kedvenc látnivalómról Balin, a rizsföldek egyikéről. Pont alkonyat előtt.


Ez csak 2 perccel készült korábban. Ennyit sötétedett közben :) Balin este 6 kor kezd sötétedni, és fél 7-re már alig látni. Jó rövidek a napok, közel az egyenlítő.
 

És íme néhány nem túl jól sikerült fotó arról a ceremóniáról, ahova Dionnal és az egyik fiával mentünk el (Bagus 1 és Bagus 2 a fiai. A bagus “Jó”-t jelent indonézül, de így hívták azt a hotelt is ahol Dion melózott, innen a nevük :D ) . Nem volt világos, hogy mi adta az alkalmat a több száz (ezer? )balinéz összegyűlésére egy templom-udvarban, ami körül ad-hoc jelleggel búcsú szerűség is épült. Talán a templom szülinapja volt, talán csak valami félévenkénti szokásos ünnepségre, vagy talán a telihold tiszteletére gyűltek össze, nem sikerült elmagyarázniuk. Minden esetre kaptunk tradicionális öltözéket Diontól, hogy ne lógjunk ki nagyon a tömegből (persze kilógtunk, mi voltunk az egyetlen fehérek). A szertartás maga nem volt egy nagy izgalom, 2 óra tömény kántálás, füstölő égetés, de érdekes volt látni, milyen befogadó ez a vallás, és hogy el sem gondolkodnak rajta, mi a fenét keres itt 2 bulé (fehér turista), csak szépen minket is meghintenek vízzel, és riszt ragasztanak a homlokunkra, áldás képpen. 

Dionnal és családjával.

Bali… Dancing

Megnéztünk egy ilyen zenés-táncos balinéz mulattságot, amelyet elsősorban a turistáknak csináltak a strandon, valami hajós napok részeként. A környék összes falujának tánccsoportjai megmutatták tudásukat, miközben a tradicionális balinéz gamelánon ügyködtek a zenészek. Őszintén szólva  engem nem kötnek le a táncok, az ilyen minden akrobatikus elemet nélkülözők meg még annyira sem, de szépek voltak a  ruhák, meg Balin kb ez az egyik leghíresebb dolog, így gondoltam teszek fel róla képeket. A gamelán hangja amúgy nagyon uncsi, ritmikus csapkodás, nem hallgatnám önszántamból. Viszont délután mikor a strandon punnyadtunk, jammelgettek a zenészek a próba szünetében, és egész jó kis jazzet tudnak tolni a tradicionális hangszerükkel.
Íme a képek. Nem a legjobbak, mert ehhez valami durva vaku meg teleobjektiv kombó kellett volna, vagy nem tom mi, de próbálkoztam.

Az utolsó táncosnő felhívogatott pár gátlástalan öreg ausztrál turistát, hogy  járjanak vele termékenységi táncot, amit ők örömmel meg is tettek. Elég idétlen volt.


A ruhák azok elég durvák voltak, minden falué más és más.

Bali… Lili in da house

Kis kommunánk egészsége nem szolgál valami jól, vannak akik gyomor problémákkal küzdenek (értsd: fosnak), Cseszlai Úr denghi lázból lábadozik. Az elmúlt napokban vele rohangáltunk korházba, míg végül a 2. vérvizsgálatból kiderült, hogy a gonosz kis szúnyogok kapták el. Én egy nem túl autentikus problémáról tudok beszámolni: folyik az orrom. Ehhez azért nem kellett Ázsiáig jönni…
Lili már itt van velem, túl is van az első sokkon. Értsd: észak Bali olyan mint egy álmos kis falucska, a tengerpart pedig koszos és fekete. Remélem majd talál magának valami elfoglaltságot. Hamarosan megérkeznek a 2. havi anyagi forrásaink, és megfogadtam, hogy ezeknek minél nagyobb részét utazásba fogom fektetni, mert itt bizony kurva unalmas :D Szép, csak uncsi. Mivel az elmúlt 10 napra vészesen kifogytam a pénzből, eléggé ide voltam kötve.
   Ha sikerül beleborulnom az indonéz tanulásba, akkor itt is jól elvagyok, csak néha hiányzik egy nagy város civilizált nyüzsgése. Pl. Szingapúré, ahova ha valaki tud gyakorlati helyet valamikorra, ne habozzon szólni nekem ;) Remélem ha elkezdünk utazgatni újra megjön a kedvem kissé Indonéziához, mert amúgy gyönyörű hely, csak olyan szép a házunk, hogy hajlamosak vagyunk minden pénzt annak fejlesztésébe ölni. Ezzel a hibás szemlélettel le kell állni. Ezért most ide is leírom magamnak: Balázs ez nem a te házad, csak bérlitek, ne vegyél bele semmit, mert úgyis ITT KELL HAGYNOD A VÉGÉN. Najó, még egy ruha akasztót engedélyezek magamnak.
   Készítettem végre pár száz fotót, úgyhogy van miből mazsoláznom (oké, a pár százból 30 pl.ugyanarról a húsos gombócról, azaz BAKSO-ról készült :D).
  
Mivel a hülye részeg ausztrál turisták ellopták az előző sisakom Kután a szórakozóhely elől, meg kellett lepnem magam egy új darabbal. Íme. Igen Tomi, az ott Kenshin.  Magam ragasztottam rá… :D





Egy ilyen sisak itt 150ezer rupiah, azaz olyan 3600 Ft.  Következzen a bizonyíték, hogy Lili valóban megérkezett :)
Itt épp Dion mesterrel ücsörög, egy hajnalban tett titokzatos célú kirándulásunk alkalmával, fent a hegyekben.

Itt pedig barátkozik egy tejes-gyümölcsös-zselés helyi csodával egy warungban, ahol több időt kellett eltöltenünk mint vártuk, mert egy bazi nagy trópusi eső tört ki. Én ilyen nyalánkságokat nem eszek, mert tej van bennük, cserébe az én gyomrom soha nem dől be a  csapvízből készült jégben lévő baciktól.



Vihar utáni/előtti alkonyat közeledte Balin, rizsföld előtt.  Teljesen más ilyenkor a táj hangulata, mint ragyogó napsütésben.




Gondoltam megörökítem új járgányomat, az erre a hónapra bérelt Suzuki Skywawemet. 125 cc, nagyobb csomagtér (belefér a bukóm!), magasabb, nehezebb, egyszóval ideálisabb nekem mint a korábbi kisebb Yamaha Miom. Most Lilinek van olyanja. A Suzuki kissé kevésbé megbízható darab úgy érzem, de sokkal szerethetőbb. Hazavinném. Csak otthon nem vezethetném :D:D



Ezen rajta van az elpusztíthatatlan Lacoste flip-flopom is, ami már vagy 4 éve szolgál, de sajna lassan eléri a sarkam a talajt, mert átlyukad az anyag. Akkor valószínűleg benti papuccsá avanzsál majd.

Szingapúr... Reloaded

Mivel nagyon likeolom azt a várost, felpakolom a maradék Szingapúros képet is, ne menjenek veszendőbe :)


Íme egy helyi kajálda. 500 forintért a következő fincséségek birtokosává válhattam itt.

Ebbe az árba belefért még a Kopi is. Egész Ázsia küzdd az "f" betűvel, így a kávé kopi jellemzően.

Egy ilyen fényképezőgépet állványon lazán otthagyhatsz, nem viszi el senki. A csaj meg.. rákerült  a képre :D:D

Csak szója termékek és édességek. Bolt Balázsnak.

A világ 4. legnagyobb gdp per capita mutatójával rendelkező országának ilyen taxik dukálnak. Nem egy Suzuki Swift...

Little India itt is van. Minden nagyobb ázsiai városnak dukál.

És ahol Litte India van, akad hindu templom is...

Ahol van Little India ott pedig lesz China Town is. Szingapúrban meg pláne, lévén hogy ez egy főleg kínaiak álltal futtatott vállalkozás :D

Ilyet ettem volna én is, csak közbeszóltak a  fránya anyagiak.

Egy  egyetemi épület. És nem a legdurvábbat fotóztam le sajna, az a művészeti  egyetem lett volna...

Valakinek meg is kell védenie ezt a sok szép dolgot...

Minden ázsiai angol tudásának alapköve: I can/I cant. Jó ez mindenre, ha ruha árát nem engedi lejjebb, ha elfogyott a leves, ha hoz még  TV-ket... Már plakáton is.

És tényleg ne biciklizz az aluljáróban, mint már írtam. Drága.

Bali... Leguán.. Legian

 Nah az első képek. Lejöttem Liliért Denpasarba, átvezetve a hegyeken. Már hétfőn ide értem, és a kisasszony csak szerdán száll le, így szállást  kellett szereznem. Ezt Dávid, egy Darmasiswás srác biztosította nekem, remeket aludtam ma éjszaka a bérelt szobája padlóján, az ágy a gyengéknek való. Ma szörfözgettünk egyet közösen (szörföztünk = küzdöttünk a kezdőknek kissé túlméretezett hullámokkal, és próbálgattunk felállni) Legiánon. Ez egy Kutához közeli partszakasz neve, csak kissé előkelőbb talán (vagy nem?). Kivittem a gépet is, és lőttem pár képet, hogy lássátok milyen brutális naplementéket produkál Bali este 6-kor. Bizony, este 6kor mindig lemegy a nap és még csak nem is kel túl korán. Egyenlítőhöz közel ez így működik. Engem is meglepett mikor megérkeztem :D :D

Vendéglátom Dávid.

Bali part 1 - Harder! Faster! Scooter...

Már  lassan egy hónapja vagyok Balin, ideje hát elkezdenem írni róla. Úgy gondolom, uncsi lenne ha mindig csak leírnám mi is történik velünk, így inkább tematikusan elkezdem bemutogatni a szigetet, mindenféle random szempontok szerint. Közben úgyis ki fog derülni mit is csinálunk,  szóval jó lesz ez.


  
Bali-i életünk azzal kezdődött, hogy robogót kellett szereznünk. Itt ugyanis a tömegközlekedés gyk. nem létezik, vagy ha igen, én nem találtam nyomait egy két elejtett megjegyzést leszámítva. A helyváltoztatás tipikus módja itt a motor, azon belül is a 110-125 köbcentis robogó.  Ilyen kellett hát nekünk is, és sok-sok alkudozás után havi 425ezer rupiáért akadt is pár jószág.  Nekem konkrétan egy Yamaha MIO, amit mikor elhozok mindig nagyon pöpec, aztán két hét alatt elkezd szétcsúszni (gyengül a fék, lefullad ha csak állok stb.) és vihetem kicserélni. Így az a terv, hogy Szeptember 20.án ha lejár erre a bérleti szerződés, balinéz spanunk Dion szerez nekünk helyette viszonylag új Honda Variokat. Az itt a robogók csúcsragadozója, azt a legkönyebb eladni, és azt tartják a legjobbnak  - egy új olyan 15 millió IDR.


   Ezekkel a kis robikkal harcolászunk a szigeten, ezekkel megyünk reggel az egyetemre, jóformán még wc-re is ezekkel járunk. Ha nem dugul be nagyon a forgalom elég jó élmény menni velük, nekem pláne, mivel otthon még nem is vezettem. Olyan 80-ig elég jól húznak, még a 100 is megoldható, többet ezek a széthajtott kölcsönzős jószágok nem bírnak. De nem az otthoni 50cc-s kis hokik semmiképpen. Balin azért jó robogózni, mert a helyiek nagyon kis bambák, könnyű őket kerülgetni, a tájak pedig lenyűgözőek.  Néha csak úgy haladsz valahova, mikor egyszer csak rácsodálkozol, hogy valószínűtlenül zöld elárasztott rizsföldek vesznek körül, és hogy simán el lehetne kezdeni itt forgatni az Utolsó Szamuráj 2-t. Igaz az japánban játszódik, de hasonló a táj errefelé is. Néhány pálmafa zavarja csak meg a képet.


A legnagyobb út amit néha meg kell tennünk 90km-es, és otthonunkból, Lovinából visz át Denpasarba, a sziget fővárosába. Itt van az éjszakai élet központja, és errefelé lehet szörfözni is, így megéri a majd 3 órás utat. Igen 3 óra alatt lehet letolni a 90 km-t, mert a táv nagyobbik része hegyekben megy, konkrétan fel kell mászni 2400m környékére, aztán onnan legurulni. Unalmas, de újra leírom, hogy elképesztően szép tájakon visz keresztül az út, főleg a Bedugul környéki hegyi tó és a hegyek közti párás rizsföldek fantasztikusak. Terveim szerint itt fogunk eltölteni Lilivel pár napot miután megérkezett (2 nap múlva) és remélem, hogy nem csak én találom majd ezt az egyik legszebb látványnak amit valaha láttam. Már csak annyi a dolgom, hogy találjak valami jó kis hotelt ott :)

Jelenleg Denpasarban ülök egy Internet Caféban, és várom, hogy visszajöjjön a szintén magyar darmasiswás srác Dávid, aki volt olyan kedves és megengedte, hogy nála aludjak itt. Lili gépe Szerda reggel érkezik, most elvileg Kijevben dekkol még szegény. Akkor kigurulok érte a reptérre, addig meg elszörfözgetem az időt. Feltéve, hogy holnap sikerül jó áron vennem egy neoprém szörf felsőt, mert nem hagyhatom, hogy megint ledarálja a szörfdeszka brutális felülete az érzékeny kis mellbimbóim :D:D:D It hurts the bidi!!!

To be continued... ! Stay Tuned!

Kuta... Surfing

Ma szörföztem. Fuck Yeah.