Tegnap este még elnéztünk itt moziba, meg másolt Starcraft 2-t kerestünk Cseszy vadi új Szingapúrban vásárolt notebookjához. A város ocsmány, szervezetlen nyomortelep jórészt, elképesztően kaotikus közlekedéssel, és sok-sok szmoggal. Olyan mint egy lebutított Bangkok... De az emberek kedvesek és segítőkészek, ez sokat dob rajta. Mellesleg a reptér amin ülök is inkább néz ki vasútállomásnak, mint nagy nemzetközi légikikötőnek. De van wifi, ezzel máris meg lettem véve. A hotelben botrányos volt a net, bár ez igaz volt a szuper modern Szingapúrban eltöltött éjszakánkon igénybevett intézményére is, szóval még lehetünk bizakodóak az itteni sebességgel kapcsolatban. Valószínűleg ez csak hiú ábránd, és kurva szar lesz a net Balin, legalábbis mindenhol ezt írják.. :(
Jól lemaradtam a blogolásban a szar neteknek köszönhetően, még Lilivel se tudok Skypolni, így most dzsungeltémás postot csinálok, mert a Maláj őserdő nagy élménynek bizonyult. Bár a végén bevallottuk egymásnak, hogy mindegyikünk olyan esőerdős dolgot képzelt, de a végén kevésbé extrém élményt kapott, azért gyönyörű volt Taman Negara. Ezt pár képpel is alá támasztanám. Majd legközelebb felteszem a Szingapúros képeket is, az a város nagyon durva volt :) Mindenkinek ajánlom ösztöndíjra!
Behajózás a dzsungelbe. 3 órás utazás, ami egy idő után ugyan monotonná válik, de gyönyörű tájakon történik :) 35 ringitet kérnek a kis rablók.
Dzsungeltúra, a Canoppe Walk felé. Az egy ilyen függőhíd rendszer, amire szintén befizettünk. Egy mókás kis vezetőnk volt, Matt, ő ugrándozott előttünk, és magyarázott a dolgokról.
Ez valami fura gyökér volt, lefotóztam.
Volt vagy 2 méter a kör átmérője...
A Cannope Walk. A legmagasabb pontján 14 méteres mélység felett visz a függőhíd a fák között.
Az orang aslik, a helyi őslakosok. Tüzet csiholnak, csőből köpnek. Cseszy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése